Demokrácia, a fiatalok szemével - Egy kör, ahol mindenkit meghallgatnak

A Kör oszlopos tagja a jelenleg is Fehérváron élő Kovács Richárd, aki a Hermann László Zeneiskolában tanul, s akivel azt próbáltuk feltérképezni, mit gondol a mai fiatalság valóban gondolkodó része  Magyarország helyzetéről, s úgy általában a demokráciáról.
  - A Közéleti Kör egy olyan egyesület, amely az emberekért alakult. Azt szeretnénk elérni, hogy mindent tisztán lássanak, és gondolkodjunk együtt. De emellett konkrétan is szeretnénk az emberekért tenni, megoldásokat felkutatva, megvalósítva. Ma ezt sokan  politikai ambíciónak mondják. Szerintünk akkor lesz igazi demokrácia, ha az embereknek tényleges beleszólásuk lesz a hatalomba  - fogalmaz Richárd, aki barátjával, Dömény Krisztiánnal oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Közéleti Kör ne csak üres szólamok gyűjtőhelye legyen.

A szabad gondolkodás segítése, a másoktól tanulás érdekében számtalan rendezvényt, előadást szerveztek az elmúlt évben: - Vendégük volt többek között Sebő Ferenc népzenekutató, Barlay Ö. Szabolcs irodalomtörténész, de Mansfeld László, Kozáry Ferenc, Holics László is eleget tett a Közéleti Kör meghívásának. Aki vette a fáradságot, találkozhatott Lázár Fanni fotóművésszel, Maczkó Mária népdalénekessel, Zemlényi János mérnökkel, Palócz Réka intézményvezetővel, Fesztbaum Béla színművésszel, no meg azzal a Kardos-Horváth Jánossal (a Kaukázus zenekar egykori frontembere), aki rengeteget próbál tenni a fenntartható életvitel népszerűsítéséért.   És igen, a kör az olyan jelenségek melett sem megy el szó nélkül, mint a Facebook-mánia, sőt, jótékonysági akciót szerveztek például a Japán földrengés túlélői számára, de felléptek az emberkereskedelem ellen is.
Ahogy Kovács RIchárd fogalmaz: ma arról szól a demokrácia, hogy négyévente megválasztunk egy pártot, aztán négy évig nem szeretjük őket, majd megint megválasztunk valakit, és így tovább. Szerinte  az embereket nem csak a választási hadjáratok ideje alatt kellene meghallgatni, hanem folyamatosan beszélgetni kellene a problémákról. Ők  most ezt kezdik el, hamarosan elindul egy program, amiben az embereket megkérdezik: ők most mit tennének a politikusok, az ország vezetői helyében.

 - Az interneten persze leírhatunk bármit, de demokrácia-e az, amikor úgy teremtik meg a viszonyokat, hogy nem egyenlő a szólásszabadság? Hiszen amit például a kereskedelmi média mond, az nagyban hat az emberekre, viszont amit egy egyszerű ember leír a blogjában, az már kevesekre van akkora hatással -  Richárd nem rejti véka alá a véleményét. Kérdésemre, hogy kihez is szólnak igazán, kiderül, valójában nem egy ifjúsági klubot szeretnének fenntartani, hanem nemtől, kortól, hovatartozástól függetlenül minden szabadon gondolkodóval szeretnének kapcsolatban lenni.
 -  Egy jól informált, kritikai gondolkodással rendelkező közösséget szeretnénk létrehozni. Itt van például a gazdasági válság kérdése. Úgy gondoljuk, hogy itt nem egy, vagy kétéves időszakról, válságról van szó. Itt már évek, évtizedek óta a pénzközpontúság, a korrupció, a mindenkori hatalmak alapvetően öncélú gondolatai állnak a háttérben. A hatalmak alatt nem csak a politikusokat, sőt, inkább a pénzügyi vezetőket, a bankok, hitelminősítők, és természetesen a politikusok összehangolt játékát értjük. Azt akarják velünk elhitetni, hogy ez rólunk szól. Majd egyszer boldogok leszünk, majd egyszer vége lesz a válságnak  - ezt halljuk mindig... Arra a kérdésre, hogy hogyan tudunk ebben a mai katyvaszban tisztán látni, szerintem kevesen tudják a választ. Mindannyiunknak keresni kellene a másikat. Összetartani, összefogni és együtt olyan közösséggé válni, amelyet nem feltétlen a pénz hatalma irányít. A pénz az emberért van, nem pedig fordítva - summáz Richárd.
  - Szerintem mindannyian csodálatos teremtmények vagyunk és ezt nem szabad elfelejtenünk. Az ember nem állat, nem csupán egy biológiai lény. Azokat a dolgokat, amelyeket tömnek belénk, vagy elfogadjuk, vagy átgondoltan elutasítjuk. A döntés a mi kezünkben van. Éljünk vele!