Etelka a rovást népszerűsíti, tanítja

Székesfehérvár - Legrégebbi és legértékesebb nemzeti kincsünk a rovás - véli Joháczi Etelka, aki felnőttként, néhány évvel ezelőtt sajátította el az írást. Azóta tudását nem csak őrzi, ápolja, de nyári táborok alkalmával tovább is adja.

Miskei Anita

- Rovásírásos emlékeink 6500 évvel ez előttről is vannak. A köznép ismerte és használta olyan korban, amikor más országokban még az uralkodók sem tudtak írni és olvasni. Ezt bizonyítja az 1200 éves szarvasi tűtartó rovásfelirat, az 1300 éves nagyszentmiklósi kincs rovásfelirat, valamint az erdélyi református templomok feliratai az 1600-as évekből. Ma is olvashatóak magyarul - mesélte Joháczi Etelka, aki 2000-ben találkozott először a rovással, ami rögtön magával ragadta. Majd később, 2004-ben Forrai Sándor rovásírókör vezető nyomdokain, Fridrik Klára füzeteiből és Tisza András rovás oktatótól tanult. Alig egy óra alatt sajátította el azt, mert szinte belé vésődtek a jelek - mesélte az asszony, aki szabadidejében gyermektáborokban oktatja, népszerűsíti a magyar betűrovást.

 
- Nem feledem el azt a Nyers Csabától kapott rovás kártyát, ami annyira felkeltette érdeklődésemet - mondta Etelka, aki családjával közösen ápolja a magyar hagyományokat, íjászkodnak, táborokat tartanak itthon és nyaranta Erdélyben is. A székesfehérvári asszony egyébként otthonosan mozog a gyermekek között, hiszen édesanya, s egy bölcsődében dolgozik. Úgy vélekedett, a gyerekek még fogékonyabbak az újdonságokra, a rovás szépsége pedig éppen abban rejlik, hogy könnyedén elsajátítható. Elárulta, például a Munkácsy Mihály Általános Iskolában is tartanak foglalkozásokat, így hétköznapokon gyakorolhatják a rovást azok, akik érdeklődnek. Persze a hagyományőrző rendezvények alkalmával mindig szóba kerül a rovás könnyű elsajátíthatósága. Legutóbb egyébként Etelkáék a felcsúti Szúnyogpusztán jártak közös szüreten. Mint mondta, a gyerekek is élvezik a közösen töltött időt, a szüret, vagy a kukoricafosztás a városi gyerekeket is vonzza. Szinte minden szombaton akad tennivaló, a hagyományőrzők csapatát „gardírozza”, miközben a rovást népszerűsíti. Legutóbbi erdélyi útjukon még moldvai csángó gyerekeket is megtanított a rovásra. A kicsik szorgalmasak, nyitottak, bár családjában úgy tapasztalja, a mai városi fiatalok is mindinkább azok. Ezt igazolja, hogy négy nagy fia épp úgy ismeri a rovást, mint ő, s talán majd az unokák is róják a betűket hamarosan.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!