Túl a nyolcezres csúcson - hazaért Erőss Zsolt és Gál László

A kis Gerda, Erőss Zsolt kislánya azonnal az apa nyakába ugrott, aki nemrég még a  felhők között járt, s akinek most meg a repülőtéren kellett átküzdenie magát a rajongók és újságírók tömegén a családjához. Persze, nemcsak a legismertebb magyar hegymászót várták már régóta haza a családtagjai, Mécs László, Horváth Tibor, no meg a mi fiúnk, Gál László is nagyon boldog volt, hogy végre szerettei körében lehet.

 Laci kezének láttán sokan megijedtek, hiszen mind a tíz ujján vastag kötések éktelenkednek, ugyanis a csúcstámadás közben valahol elvesztette az első számú kesztyűjeit, ám a tartalékként vitt másik pár nem volt az igazi, így fagyási sérülések keletkeztek a kezén: - A  nepáli orvosok nem először találkoztak ilyen sérülésekkel, szakszerűen ellátták a kezemet. A látvány kicsit ijesztő, de ez igazából csak mechanikai védelem, teljesen lefertőtlenítették az ujjaimat, amik most gyógyulnak: gyógyszeres kezelést is kapok, ami serkenti a perifériás vérkeringésemet, s állítólag nem lesz maradanó nyoma a kalandnak - árulta el Laci, akit felesége, Zsuzsanna, három gyermeke, Laci, Adrienn és Zsuzsa köréből próbáltak folyton kiragadni az újságírók egy-egy rövid interjú erejéig. 

Persze, mi is kíváncsiak voltunk arra, miként jutott fel a világ negyedik legmagasabb hegyére az a  jövőre 50. életévét betöltő férfi, aki hét évvel ezelőtt még azt sem tudta, mi fán terem a "beülő", mi célt szolgál a "köztes" vagy éppen a "malacorr". Aztán a Székesfehérvári Hegymászó Sportklubban Petrás József vezetésével megismerkedett ezzel a csodálatos világgal:
- A halálzónában, azaz 7500-7800 méteres magasságban az ember nemhogy aludni képtelen, de jóformán egy keksz sem megy le a torkán. Azon a bizonyos május 21-ei éjszakán, amit ebben az emberi életre teljesen alkalmatlan közegben töltöttem, mégis megpróbáltam valamicskét pihenni, aztán hajnalban megindultam a csúcs felé - emlékezett vissza Laci, aki eredetileg Mécs Lászlóval mászott volna, ám mivel sem ő, sem Zsolt mászótársa, Horváth Tibor nem volt azon a bizonyos reggelen olyan állapotban, hogy neki tudjon vágni az utolsó néhány száz méternyi szintkülönbségnek, így Gál Laci és Erőss Zsolt külön-külön indult el. Laci valahogy frisebb volt - ami igencsak relatív ebben a magasságban, ahol csak az öltözködés negyven percet vesz igénybe - így ő hamarabb indult, s ért fel a csúcsra. - Ez egyébként nem volt annyira eufórikus élmény, mint ahogy az ember esetleg előre elképzeli,  inkább az a kérdés lebegett előttem, miként bírom majd a lefelé vezető utat, ugyanis rettenetesen elfáradtam - summázott Laci.

Azon a bizonyos hajnalon  Zsolt saját bevallása szerint  túl sokat kínlódott a bakancsa felvételével, így nagy időkéséssel tudott csak elindulni. Ennek az lett a következménye, hogy Laci hiába várta őt a csúcson majdnem egy órán át,   Zsolt csak estére ért fel. Valójában ekkor jött a mászás legveszélyesebb része, hiszen neki már sötétben kellett leereszkednie,  ráadásul fejlámpa sem volt nála. Aztán amikor visszaért az akkor már a sátorban pihenő Lacihoz, végre mindketten megnyugodtak, sikerült a fél éve dédelgetett álom!
A hegymászók most végre pihenhetnek, ám Zsolt már újabb nyolcezres meghódításán álmodozik. A Magyarok a Világ Nyolcezresein elnevezésű sorozat célja, hogy a világ mind a tizennégy nyolcezres csúcsára eljusson magyar mászó. A Lhoce után már csak három van hátra!