Kettős hivatás: Kelemen András orvos és politikus

- Kedves képviselő úr...

- Nem vagyok képviselő. Kövér László, a Parlament elnöke kért fel, hogy legyek a külpolitikai tanácsadója, s örömmel elvállaltam. Öt választási ciklusban dolgoztam országgyűlési képviselőként, s miután tavaly nem indultam, fél évig valóban nem folytattam azt az aktív politizálást, mint amit húsz éven át. Nem unatkoztam, mégis alig találtam a helyem. Hiába, be vagyok oltva a közügyekkel. S az elnöki felkérés úgy ért, mint amikor a harci paripának megfújják a kürtöt... Persze képviselőnek szólítanak sokan ma is, az előbb nem kijavítani akartam.

- Ami azt illeti, az idő mintha elfelejtett volna nyomokat hagyni önön, pedig nincs titok, a kezembe adta az életrajzát, s a képviselői leltárt. A rendszerváltáskor tudta, hogy markáns pályamódosítást hajt végre? A Fejér megyei kórház pszichiátriai szakfőorvosa egyszercsak az alakuló Magyar Demokrata Fórumban, majd a parlamenti patkóban találja magát.

- Eszem ágában sem volt elhagyni a kórházat, az első választáskor listáról kerültem a parlamentbe, Bogdán Emil után. Közeledtem az 50. életévemhez, s tettem néhány rendszerváltó kísérletet korábban is. 1956-ban, s még néhányszor, olykor figyelmeztettek a kórházban is, hogy nem kellene ezt-azt mondani, társaságokat szervezni. Bevallom, amikor 1990-ben nekivágtunk, végigsuhant rajtam, hogy minden korábbi tapasztalatom arra utal: a hatalom úgyis kőkeményen lever mindent. Miért lesz most más? De meg kell próbálni. A feleségem, Éva nem akadályozott, lergfeljebb kétszer annyit aggódott, s három fiunkat sem indítottuk még útnak. Szinte megdöbbentő élményként az országgyűlésbe jutni!

- Csak ugrálni tudunk az időben, s kiragadni egyet-mást. Milyen emlékezetes hétköznapi pillanatok bukkannak fel, ha visszatérünk 1990-be?

- Bánffy György színész, MDF-es képviselő meghívott mindannyiunkat a József Attila Színházba, egy előadásra. Megilletődötten álltunk, Schamschula György előttem, s hátrafordult: András, gondoltad volna? Hát nem. Aztán felgyorsultak az események. Az egészségügyi és szociális tárcát Népjóléti Minisztériumnak nevezték az MDF-kormány idején, s egy elnökségi ülést követően Csurka István képviselőtársam hozzám fordult: Készülj, Antall miniszterelnök felkeres. Bedobtak a mélyvízbe, megkaptam a népjóléti államtitkári feladatokat. A kormányprogram egészségügyi fejezetét lényegében én írtam.

- Az egészségüggyel azóta is minden kormány birkózik. Mi volt akkor a legnehezebb?

- Költségvetésből kellett vizsgáznunk, pénzügyi jártassága nem volt az orvosoknak. Óriási elkötelezettséget éreztünk, s be akartunk hozni minden lemaradást. Az Arany János utcai minisztériumban este nyolc után három ablak biztos világított: Surján László miniszteré, Jávor András államtitkáré és az enyém. A fejéről a talpára kívántuk állítani az egészségügyet. Azelőtt a kórházcentrikus ellátás volt jellemző, mi az alapellátást helyeztük előre. Visszaállítottuk a hajdani tisztiorvosi szolgálatot, a háziorvosi rendszert, a gyógyszerellátás terén is volt, mit pótolni. Következett volna a járóbeteg-szakellátás, majd a kórházi reform.

- Ám 1994-ben elveszítették a választást, elsöprő győzelmet aratott az MSZP, koalícióra lépett velük az SZDSZ. Igaz, mást rendszerváltó országokban is így történt.

- Az Antall-kormány idején úgy éreztük, helyreállt a történelmi rend, ám az MSZP ilyen erejű győzelmével felmerült bennem: nem az volt kivételes, amit átéltünk 1990-ben? S folytatódik a kommunizmus után a posztkommunizmus? De a helyzet felfokozta a harci kedvemet. 1994-től széteső, megvert csapatból kovácsoltunk szervezetet, az MDF országos alelnökévé választottak, külügyi szakterületen dolgoztam. 1992-től külügyi államtitkári posztot kaptam a népjóléti után, nem volt új a terület.

- Az 1994-es választásokon mondhatni különös találkozásuk volt Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökkel. Ez része a politikai történetnek?

- Hogyne! Székesfehérváron elindultam az MDF színeiben én, s Orbán Viktor a Fideszében. Szépen meg is osztoztunk a szavazatokon, s győzött a másik oldal. Tanulságos volt. Akkor megegyezett az MDF és a Fidesz, hogy kitérünk egymás útjából. 1998-ban így kerültem a bicskei választókerületbe, ahol egyéni képviselőként, három cikluson át mindig megkaptam a választók bizalmát, kormányváltásoktól függetlenül.

- Mit adott önnek ez a vidék fővárosi születésű fiúként, székesfehérvári főorvosként?

- Rengeteget! A 7-es választókerületnek nem volt olyan zuga, ahol ne jártam volna. A legszebb élményekkel a 2000-es millenáris év ajándékozott meg, felszabadult ünnepléssel köszöntöttük az ezredfordulót. Fidesz-MDF-FKGP koalíció kormányzott, ez része a dolognak.

- Ön, mint alapító, s elkötelezett fórumos, miként élte át a párt bukásának csúfos történetet?

- A legelsők között szakítottam Dávid Ibolyával. Már az MDF külügyi alelnökeként érzékeltem, hogy a párt nem azt a néppárti utat járja, amit elkezdtünk. S aztán Herényi Károlyt néhányan le akartuk váltani, mire kizártak bennünket, a tagságunk megszűnt címszóval. 2002-2006 között pedig lejátszódott az MDF széthullása, megsemmisülése. Fájt. 2006-ban Fidesz-támogatottként indítottak ismét a 7-es választókerületben, s ismét megkaptam a többség bizalmát, s ez engem igazolt. Nem én váltottam, s nem az én nézeteim változtak a hajdani MDF-es mivoltomhoz képest.

 - 2010-ben nem indult a választásokon, ám ismét dolgozik. Felkínáltak valamit a rendszerváltó képviselőnek?

- Szó esett arról, hogy mint a külügyi bizottság régi tagja, aki az európai integrációs szervezetekben is folyamatosan dolgozott, nagykövetként vállaljak feladatot, de nem szerettem volna elutazni. Az öt unokám, a családom, a kertem tartós távollétét nem viseltem volna el. Ugyanakkor a parlamenti munkám ma is megpezsdít. S a Fejér megyei díszpolgárság új erővel tölt fel, mert megtudtam, hogy a választókerületből érkezett a javaslat. S az ember életének nagy ajándéka, ha azok ismerik el munkáját, akikért dolgozott. Én megkaptam ezt a sorstól.

Pályakép

Kelemen András (1940) pszichiáter orvos, az MDF egyik alapítója, 1990-2010 között folyamatosan országgyűlési képviselő. Beszél franciául, angolul, török műfordításai vannak. Számos parlamenti munkacsoport és civil szervezet tagja, mai napig aktív politikus. Száznál több cikke jelent meg szakfolyóiratokban, lapokban a humánbiológia, a populációgenetika, az élő népesség embertana, a sámánizmus és a népi gyógyászat a társadalmi beilleszkedések tárgyában. Két török regény fordítása és több elbeszélés magyarra fordítása fűződik nevéhez. Nős, felesége, Éva pedagógus, váli származású. Három gyermekük és öt unokájuk van.