A hetedik fiú rálelt az útjára - püspök lett az egykori műszerész tanulóból

- Újra költöznie kell... Püspök úr Kaposvárott él és szolgál 1994-től, most pedig Győrbe szólítja a kötelesség. De Fejér megyétől sem szakadt el, hiszen szülőfalujában, Lajoskomáromban laknak idős szülei, s két testvére. Az életében mennyire meghatározó Fejér megye?

- Erősen. Lajoskomáromban születtem, Fehérváron jártam középiskolába, lelkészi szolgálatomat is Fejér megyében kezdtem. Édesapám tősgyökeres lajoskomáromi, de a régi rendszerben nem kapott munkát a faluban, vallási kötődése miatt. Azokban a nehéz időkben is kántori szolgálatot végzett. Az alsótekeresi faiskolában dolgozott. Hajnalban indult, este ért haza. Édesanyánkra hárultak az otthoni feladatok. Szülőfalum evangélikus alapítású község.

- Azért a hívő családokban sem volt gyakori, hogy tíz gyermeket vállalnak a szülők...

- Édesanyám egri leányka, Egerből származik. Édesapám egy egyházi lelki felkészítésen vett részt, és ez idő alatt a kántori szolgálat helyettesítésére leendő édesanyámat kérték meg  Egerből! S megismerkedtek... Szerelmük azonban még másféle erős alapon is nyugodott. Mindketten tagjai voltak az ágostonos lelki közösségnek, amely azt is komolyan vette, hogy a gyermek Isten ajándéka, és annyi gyermeket fogadnak el, amennyivel Isten megáldja őket.

- Ha nem bántó a kérdés: nem voltak szegények?

- Nem nélkülöztünk, de szerényen éltünk. Ám semmiképpen nem voltunk elesettek! Valóban gondoskodott rólunk az Isten! Sok segítséget kaptunk! Vicces, de nekem előbb volt farmernadrágom, mint hogy Magyarországon divatba jött volna, mert egy amerikai család rendszeresen küldött nekünk ruha- és játékcsomagot.
 
-  Milyen a hétköznapi élet egy nagycsaládban?

- Mozgalmas. A nagy korkülönbség miatt a teljes család egyszerre szinte soha nem volt együtt. A legidősebb nővérem 1954-ben született, s a legifjabb húgom 1970-ben. Péter bátyám mozgássérült, ő Budapesten speciális általános iskolába járt, ő a hosszabb szünetekben jött haza. 14 évesen elkerültünk otthonról, továbbtanultunk.

- És a vallásgyakorlás?

- Mindannyian megvívtuk a magunk harcát. A szigorú szülői védőernyő alól kikerülve szabadabb életet kerestünk, amiben a vallás nem kapott helyet. Tizenhét éves koromig én is távolságot tartottam a vallástól. Reál érdeklődésűként a fehérvári Ságvári szakközépiskolába jelentkeztem. Számítástechnikai műszerész végzettséget szereztem, s a Videotonban helyezkedtem el. De akkor már kerestem valamit...

-  A fehérvári iskolaévek nyomtalanul múltak volna el?

- Ma már tudom, hogy nem. Szívesen emlékszem vissza Horváth Lászlóra, aki magyar-történelem szakos tanárunk volt a középiskolában. Az óráin úgy tanított, hogy a hallottakat gondoljuk tovább. Nyitva hagyott kérdéseket, és diszkrét jelzéseket tett arra is, hogy a hit, az egyházi tanítás komoly értékeket hordoz! Egyszer dolgozatot íratott velünk az orosz forradalomról, s a forradalmárrá lett fiatalok belső átalakulásáról. A dolgozatban párhuzamot vontam a forradalmárok, és az én személyes életemben megélt átalakulás között. A tanár úr félrehívott, elmondta, hogy örül annak, amit leírtam, értékeli a gondolataimat és az őszinteségemet - ám óvatosságra intett. Visszatekintve azt mondom, nem csak nagyszerű tanár, de remek lelkigondozó is volt! A Ságváriból Kő Klára számítástechnika tanárnőre is szívesen emlékszem. Hívő katolikusként is példás életet élt. Amikor szerenádoztunk, és az otthonába behívott, több idős embert láttunk nála, akiket hűségesen gondozott...

 
- Otthon a szülei észrevették a lázadó változását?

- Persze, hogy észrevették. Amikor a hit kérdései komolyan foglalkoztatni kezdtek, kértem az édesanyámtól egy Bibliát. A következő nyáron elmentem egy egyházi táborba, ahol hosszú és mély beszélgetéseken számos bizonytalanság eloszlott a gondolataimból, míg mások megerősödtek. Érettségi után a Videotonban helyezkedtem el. Egy évig dolgoztam ott. Ez alatt született meg bennem a döntés: 1982-ben nyújtottam be a jelentkezési lapomat az Evangélikus Teológiai Akadémiára,  ami ma Evangélikus Hittudományi Egyetem.
 
-  Ön választotta meg az első szolgálati helyét, Tordast?

- Az első szolgálati helyet a püspök jelöli ki, persze, előbb egyeztet a szolgálatba állóval. 1987-ben diplomáztam, majd Nagy Gyula püspök lelkésszé avatott. Azon a nyáron nősültem. Feleségem, Szigethy Enikő gyógypedagógus, vak gyermekeket tanít. Közös életünk első hét gyönyörű évét Tordason töltöttük. Szeretettel vettek körül bennünket, a három gyermekünk is ott született. Innen hívott meg a kaposvári gyülekezet. Nehéz volt az elszakadás. Kaposvár katolikus püspöki székhely, ám közel ezer evangélikus tagja van az egyházközségnek. Tanítottam, majd vezető lettem a főiskola hitoktatói tagozatán, s állami gondozott gyermekekkel foglalkoztunk. Szívszorító élményekkel ajándékozott meg a sors.
 
-  Kétszer is esperessé választották, most pedig püspökké. Ahogy kezdtük a beszélgetést, ismét költözködniük kell...

- Győrben épült ki az evangélikus püspöki székhely. A beiktatás június 25-én lesz: addig Kaposvárott leszek. A húsvétot még itthon ünnepeljük. Együtt lesz a család, mindenkit haza várunk. Márton fiunk és Eszter lányunk Budapesten egyetemisták, Gergő itt középiskolás.
 
 - Van valami sajátos családi szokás húsvétkor önöknél?

- A lelkészcsaládok életében a nagyünnepek mindig mozgalmasak. Együtt örülünk az ünneplő gyülekezettel. Húsvét az élet győzelmének ünnepe. Az idei ünnep hangulatába a búcsúzás szomorúsága is beleszövődik. Persze tudjuk, hogy Krisztus feltámadásának öröme olyan kincs, ami Kaposváron, Győrben, Lajoskomáromban, Székesfehérváron és az egész világon felekezettől függetlenül összeköt és reménnyel ajándékoz meg mindannyiunkat.

Szemerei János 1963-ban született Lajoskomáromban,  tíz gyermek közül hetedikként. 1987-ben diplomázott az Evangélikus Teológiai Akadémián. Tordason és Gyúrón szolgált 7 évig, majd Kaposvárra hívták. A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházkerületben 2000-ben és 2006-ban is esperessé választották. 2011. április 8-án, a Dunántúli (Nyugati) Egyházkerület nyugalomba vonuló püspöke, Ittzés János távozása nyomán választást tartottak, előzetes jelölések alapján. Bencze András, a  székesfehérvári egyházkerület lelkésze, püspökhelyettes  és Szemerei János végleges jelöltek közül utóbbi kapott több szavazatot a 110 gyülekezet 121 lelkészétől.

Szemerei János hitvallása  szerint a lelkész igazi örömét az adja, amikor a rábízottak megéreznek és megértenek valamit Isten szeretetéből. Vezetőként gyülekezet-centrikus egyházban gondolkodik