Enyhe, de elmarasztaló ítélet a fociperben (frissítve 19.05)

Elmarasztaló, de enyhe ítélet született ma a városi bíróságon a három éve kezdődött, a közvélemény előtt fociperként ismertté vált ügyben. Sárközi Ilona bírónő elsősorban adócsalás bűntette, illetve vétsége miatt szabott ki  (az enyhítő körülmények mérlegelése után)  pénzbírságot a vádlottak többségére, akik között ismert helyi  üzletember és politikus is van. Szabadságvesztés büntetést egyébként  az ügyész sem kért senkire  perbeszédében. Az előzmény  régi, csaknem tíz éves: a bíróság szerint 2001 és 2004 között a Videoton FC Kft. egykori ügyvezetői és a klubbal kapcsolatban álló menedzserek  úgy kerülték meg a játékosok szerződtetésével kapcsolatos kötelező járulékok kifizetését, hogy alacsony összegű munkaszerződéseket kötöttek, a tényleges  javadalmazást  pedig fiktív szerződésekkel oldották meg. Az ítélet részben jogerős, néhányan fontolgatják a fellebezést.  

 A bírósági ügy előzménye  az volt, hogy a Videoton FC Kft. egy idő után már olyan ellentmondásos körülmények között dolgozott, hogy a Magyar Labdarúgó Liga vizsgálatot rendelt el a klubnál. Ennek az anyagát juttatták el a fehérvári városvezetéshez, amit a közgyűlés is megtárgyalt, majd  Warvasovszky Tihamér akkori polgármester  2004 szeptemberében feljelentést tett. A székesfehérvári rendőrök kezdték, a veszprémiek fejezték be a nyomozást, az ügyészség vádirata nyomán a papírok 2006 októberében kerültek át a bíróságra. Tíz vádlottal kezdődött a persorozat, de  ítéletet különböző okok miatt pénteken már csak hét  vádlott ügyében hirdettek.

A vád lényege (kissé leegyszerűsítve) az volt, hogy az ügyvezetők az ügynökökkel olyan szerződéseket kötöttek, hogy a jövedelmek jó része után ne kelljen kifizetni az adó- és járulékterheket.  Mivel köztudott volt a per kezdetén, hogy ilyen váddal lényegében az egész honi futball illethető, kezdetben nagy volt a médiaérdeklődés, hiszen kirakatpernek lehetett vélelmezni az ügyet. A közfigyelem három év után odáig csillapodott, hogy csupán lapunk volt ott az ítélethirdetésen. Pedig ismert  emberek is  ültek a vádlottak padján: az elsőrendű vádlott például  Maráczy Endre üzletember, a másodrendű Viniczai Tibor üzletember, politikus volt. A bíróság mindkettejüket (mint Gál Lászlót is) elmarasztalta adócsalás bűntette, illetve vétsége miatt, az ítélet pénzbírság.  Perbeszédében egyébként az ügyész sem említette a szabadságvesztés lehetőségét, s ezt a vádlottak védői értékelték is. Egyébként a vádlottak egyike sem tartotta magát bűnösnek az eljárás korábbi szakaszában sem, majd a védők is felmentést kértek. De miért?

 Íme néhány a védők indokai közül: az ügyvezetők állandó ellenőrzés alatt voltak, a fehérvári  önkormányzat és a klub felügyelő bizottsága is szakemberekkel  vizsgálta a tárgyalt szerződéseket és soha nem éltek kifogással.  A bevett gyakorlat egyébként nem volt más, mint a honi labdarúgóélet más klubjainál, az ügyvezetők pedig nem pénzkeresetként végezték feladataikat, a szerződésekből nem profitáltak. (Viniczai például az utolsó szó jogán azt mondta, 40 millió forinttal  támogatta a klubot.) A védelem álláspontja az volt, hogy a tárgyalt időszakban olyan zűrzavaros viszonyok uralkodtak a honi sportéletben,  a szerződések kifogásolt formája annyira általános volt az élet egyéb területein is, hogy a vádlottak cselekedetei nem lehettek veszélyesek a társadalomra. 
Az, hogy az ügyész nem szabadságvesztés büntetést, hanem csak pénzbírságot kért a vádlottakra, jelezte ezen érvek súlyát. A felmentéshez azonban nem voltak elegendőek. Sárközi Ilona bírónő indoklásában elismerte a tényt, hogy ami zajlott, bevett gyakorlat volt az országban, de szavaival aláhúzta: a védekezés ellenére egyértelmű a tényállás. Hiszen nevetséges a 80 ezer forintos munkaszerződés, az ügyvezetőktől pedig elfogadhatatlan,  hogy ne tudták volna, miként működik a rendszer: hiszen  üzletemberekről van szó.  Első fokon tehát elmarasztaló, de enyhe ítélet született.  A hét vádlott legtöbbje elfogadta azt, a többiek három napig  mérlegelhetnek.

Korábbi cikkek az ügyről itt!