Ebből nem lesz Csernobil!

- A földrengés utáni első hírek még arról szóltak, semmi ok a pánikra, az atomerőművek rendben vannak, a szakemberek urai a helyzetnek. Később aztán evakuálták az erőmű 20-30 kilométeres körzetében élőket. Innen Európából mennyire látja egy szakértő, pontosan mi történik Japánban?

- Fontos leszögezni: jelenleg igen korlátozottak az információink az eseményekkel kapcsolatban. A sajtóban több helyen megjelent olyan hír vagy közlés, miszerint azért van ez, mert a japán kollégák nem kívánják megosztani az információkat. Egészen biztosan nem erről van szó, egyszerűen az a helyzet, hogy egyrészt az ottani szakemberek a kialakult szituáció kezelésével vannak elfoglalva, napok óta nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Másrészt feltehetően ők sincsenek olyan információk birtokában, amelyek alapján pontosan meg lehetett volna mondani, mi és hogyan történt. Ami biztos: az erőművek amikor a földrengést észlelték, automatikusan leálltak, így a valóban nagy katasztrófát sikerült elkerülni.

- A laikus számára nehéz felfogni, hogy csak úgy le lehet kapcsolni egy atomerőművet. Mi történik ilyenkor?

- Egy atomerőműben úgy termelődik az energia, hogy az urán atommagok egy neutron hatására két kisebb atommagra hasadnak, közben pedig energia szabadul fel (ebből termelik aztán az elektromos áramot), és keletkezik két-három darab neutron. Ha ezek a neutronok képesek újabb urán atommagokat elhasítani, kialakul a láncreakció. Amikor egy erőművet leállítanak, gyakorlatilag ezt a folyamatot állítják le. Ennek során olyan szabályozó rudakat engednek le a reaktorzónába, amelyek elnyelik a neutronokat, így kevesebb neutron lesz képes a következő időpillanatban hasadást létrehozni, és a folyamat leáll magától. Ettől azonban még hő, energia a leállítást követően is keletkezik, ezt kell valamilyen módon elvezetni, ezért kell hűteni a reaktort hosszú ideig. Tudni érdemes, hogy a már kiégett fűtőelemeket is hosszú éveken át hűteni kell azután is, hogy kivették a reaktorból.

- Akkor ezek szerint nem maga a földrengés, hanem az azt követő hűtési nehézségek vezettek a robbanásokhoz?

- Igen, a jelenlegi információink szerint az erőmű átvészelte a hatalmas földrengést. Annak érdekében, hogy a hűtőrendszer folyamatosan működjön, elektromos áramra van szükség. Ha a blokkok éppen az említett veszélyhelyzet miatt leállnak, és nem termelnek áramot, akkor az országos hálózatból lehet energiához jutni. Japánban a földrengés miatt azonban már ez a hálózat sem dolgozott, ekkor kapcsoltak be a dízelgenerátorok, amelyek az első órában jól működtek. A nagy gondot a földrengést követő cunami okozta, amely magasabb volt, mint amire az erőművet tervezték. A telephelyet tízméteres szökőár érte el, s ezt a katasztrófát a generátorok sem bírták ki, így alakult ki az üzemzavar, ami később a robbanásokhoz vezetett. A szakemberek, miután látták, hogy a reaktorok belső hűtőrendszerei sem üzemelnek megfelelően, tengervízzel igyekeztek biztosítani a hűtést. Később helikoptereket és vízágyúkat is használtak a víz bejuttatásához.

- Sokakban felmerült a kérdés, biztonságosabb-e a japán gépezet, mint a paksi vagy az ukrán atomerőművek?

- Három, teljesen különböző típusról van szó, azt talán könnyebb megmondani, mi a különbség, mint a hasonlóság. A paksi úgynevezett nyomott vizes típus, a hűtővíz 250-300 fokon kering, de a nagy nyomás miatt nem forr el. A fukusimai forralóvizes reaktor, itt a víz képes elforrni. A csernobili szintén forralóvizes, de ott az úgynevezett moderátorközeg nem víz, hanem grafit. Lehet, hogy néhányan emlékeznek rá, Csernobilban ez a grafit kapott lángra, s ez magas hőmérsékleten, hosszú ideig égett, gyakorlatilag emiatt került ki nagy mennyiségű radioaktív anyag a környezetbe. Itt most erről nincs szó, egyszerűen azért, mert a víz nem tud ekkora galibát okozni. Olyan típusú baleset, mint amilyen Csernobilban volt, biztosan nem lehetséges. Láthatóan teljesen más irányba mennek az események. Csernobilban rövid idő alatt elérték a legrosszabb helyzetet a történések, és aztán ez az állapot stagnált, itt viszont újabb és újabb fejlemények vannak, amit a szakemberek igyekeznek kezelni.

- Ön néhány éve filmet is készített a csernobili állapotokról. Mi igaz abból, hogy a tragédia után sebtében elkészített betonszarkofág igen rossz állapotban van?

- A katasztrófa után rohamtempóban, nehéz körülmények között készült védőépületet már akkor is ideiglenesnek tervezték. Jó néhány éve vannak tervek arról, hogy egy újabb, hatalmas burkot építenek a korábbi köré, majd ezen belül lebontják a régit. Ez az új védőépület néhány éven belül elkészülhet, nemzetközi együttműködésben.

- Európai szakértők felvetették, legalább időleges átvizsgálásra le kellene állítani a védőburokkal nem rendelkező reaktorokat. Mi ez a védőburok?

- Minden nukleáris létesítményt úgy terveznek, hogy több mérnöki gátat is építenek, amelyek feladata megakadályozni a radioaktív anyagok kikerülését a környezetbe. A legelső ilyen gát magának a fűtőelemnek a felépítése, majd a burkolata, ezt követi a reaktor vastag falú tartálya, és ezt még védőépület is körülveszi. Ahogy a műszaki fejlődés haladt, egyre ellenállóbb, egyre nagyobb terhelést kibíró védőépületek készültek. Az Európában működő több, mint száz blokk döntő többsége a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején épült, ilyen működik Pakson is. A paksi erőműben néhány évvel ezelőtt fejeződött be az a biztonságnövelő program, amelynek eredményeként a blokkok ma már egy jóval erősebb földmozgásnak is képesek lennének ellenállni. A folyamatos fejlődés tehát megfigyelhető, a működő létesítmények fejlesztése is zajlik. Biztos vagyok benne, hogy a Japánban zajló eseményeknek lesz olyan következménye, hogy a világ más pontjain működő blokkokat is felülvizsgálnak és a biztonság szintjét növelő intézkedéseket hajtanak végre. Ugyanakkor azt nem hiszem, hogy a világnak le kellene mondania az atomenergiáról, enélkül ugyanis az áram ára a mainak a többszörösére emelkedne!

Pázmándi Tamás mérnök-fizikus

1976, Budapest

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen doktorált,  a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A Magyar Nukleáris Társaság alelnöke, (20072009 között elnöke) kutatási terület: sugárvédelem az űrben, földi környezetben, nukleáris technika, új mérési módszerek, eljárások kidolgozása, nukleáris hulladékok kezelése, reaktorok leszerelése, űrkutatás