Életét kockáztatta az élelemért - ígéret, ajándékba

Az idős férfi megtört embernek mondta magát, de mi tiltakoztunk: jó erőben lévőnek láttuk, amikor találkozott Varga László főszéktartóval. Csaknem hetven éve várja, hogy elismerjék egykori hősiességét. Varga László azt ígérte: javasolja kitüntetésre a majdan  erről döntő bizottságnak. 

- Apám két évet harcolt az első világháborúban, 18 évesen. A században két Kiss János  szolgált, s amikor a másik Kiss János elesett, tévedésből az én apám szüleinek küldték el a halotti értesítést. Apám anyja a levél felbontásakor szívrohamot kapott és meghalt. Pár nap múlva megérkezett apám levele, hogy jól van, de addigra már szegény nagyanyámat eltemették...

Döbbentem hallgatom Kiss Lajos történetét, aki 1940-ben, 14  évesen veszítette el az édesapját.  A határban a répa között halva találta, amikor ebédet vitt neki. Aztán kiképzést kapott 17 évesen, mint levente, s akkoriban a nyilasok már szedték össze a fiúkat.  Szorongatott helyzetében egy Németország felé hátráló  légvédelmi századhoz csatlakozott, így lett belőle honvéd. A határon ásták be az ágyúkat, s várták az ellenséget. Bombázók csaptak le rájuk.
- A barázdába feküdtem bele, és mellettem robbant fel egy hatalmas bomba, amitől elvesztettem a  tudatomat.

Bevitték a  segélyhelyre és rendbejött. Később, amikor megszűnt a magyar katonai parancsnokság,  hadnagya úgy döntött, elvezeti a századot  az angol-amerikai csapatok felé. De nem volt élelem, s ezer kilométert kellett  menniük. Önként jelentkezőket kért ahhoz, hogy egy közeli raktárból az állandó légitámadások alatt elhozzák a század élelmét. Kegyetlenül veszélyes feladat  volt, de Kiss Lajos jelentkezett rá. Gyalogosan  húzott egy megrakott hintót, hárman pedig tolták azt. Kétszer fordultak, a fejük fölött folyamatosan zúgtak a repülőgépek, kattogtak a géppuskák, robbantak a bombák. De túlélte.
- Aztán jött a meglepetés. A hadnagy felírta az adataimat, s mivel az egész század élelmét megszereztem egy hónapra az életem kockáztatásával, vitézi kitüntetésre terjesztettek fel. Megígérte, amint   tudja, továbbítja illetékes helyre a papírokat.

Aztán mentek, előttük  a németek, mögöttük az oroszok. Egy újabb légicsapásban  Linz mellett  ismét megsebesült,  végül amerikai fogságba került, de a tüzér hadnagyról nem hallott soha többet. 
- Életem alkonyán sokszor eszembe jutnak az  emlékeim. Isteni csoda, hogy túléltem  azt a sok szörnyűséget. Sokszor gondolok társaimra,  akik már nem lehetnek közöttünk, Beleki Jenő hadnagyra, aki felterjesztett a kitüntetésre, amit már nem kaphattam meg.