Papp: Hát ilyen a sors... Elrablásának helyszínéről írt a baracskai férfi

12.55

Kapcsolatba lépett a Szudánban elrabolt magyar ENSZ-békefenntartóval a Dabanga nevű dárfúri rádióállomás. Részletek itt!

Az előzmények: csütörtökön este négy fegyveres behatolt az ENSZ-alkalmazottak szállására, két embert megkötöztek, kettőt magukkal vittek, ám egyiküknek sikerült később elmenekülnie. Papp István nyugalmazott alezredes (aki nem honvédségi állományban, hanem egyéni munkavállalóként vett részt a dárfúri misszióban) azonban eltűnt az ismeretlen gerillákkal. Miközben családja aggódva várja őt Baracskán, magyar terrorelhárítók utaztak a térségbe, s megkezdték a keresést a világszervezet erre specializálódott szakemberei. Felajánlotta segítségét a Magyar Iszlám Közösség, amelynek élő kapcsolatai és segélyprogramjai vannak Szudánban, ahol egyébként ismét a véres háború réme fenyeget.

Papp István a közelmúltban nyilatkozott lapunknak, majd később is - már a tartomány fővárosából, el-Faserből - küldött számunkra egy elektronikus üzenetet, amely eddig még sehol nem jelent meg. Ebben leírta: Sohasem szabad lebecsülni a helybélieket: ők mindent tudnak rólunk. Az általunk alkalmazott helyiek információkat gyűjthetnek és adhatnak át a saját országuk érdekében (...) Majdnem mindegyik lakos a hazáját védi, még az is, akinek lenne oka gyűlölni a közös ellenséget - ha így hívjuk a szemben álló felet. Hiszen ők ittmaradnak, mi meg elmegyünk. Ezt ők is tudják jól, és számolnak vele.

Papp szerint a misszió első harmada, illetve a vége a legveszélyesebb, ekkor már csökken a figyelem, a békefenntartók szinte csak fizikailag vannak jelen, lélekben már az otthon melegét érzik: eddig megúsztuk, ezután sem lesz ez másként. És ekkor kapjuk a pofont , fogalmaz Papp. Nagyon jól ismerik helyben, mikor lesz a rotáció, hol és hányan vannak a misszióban. És ők vannak otthon, nem pedig mi. Talán éppen ilyen alkalmat használtak ki az emberrablók? Papp István levelében azt is megírta, hamarosan készül haza, október végére, november elejére téve érkezése időpontját.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.

Papp István a közelmúltban nyilatkozott lapunknak, majd később is - már a tartomány fővárosából, el-Faserből - küldött számunkra egy elektronikus üzenetet, amely eddig még sehol nem jelent meg. Ebben leírta: Sohasem szabad lebecsülni a helybélieket: ők mindent tudnak rólunk. Az általunk alkalmazott helyiek információkat gyűjthetnek és adhatnak át a saját országuk érdekében (...) Majdnem mindegyik lakos a hazáját védi, még az is, akinek lenne oka gyűlölni a közös ellenséget - ha így hívjuk a szemben álló felet. Hiszen ők ittmaradnak, mi meg elmegyünk. Ezt ők is tudják jól, és számolnak vele.

Papp szerint a misszió első harmada, illetve a vége a legveszélyesebb, ekkor már csökken a figyelem, a békefenntartók szinte csak fizikailag vannak jelen, lélekben már az otthon melegét érzik: eddig megúsztuk, ezután sem lesz ez másként. És ekkor kapjuk a pofont , fogalmaz Papp. Nagyon jól ismerik helyben, mikor lesz a rotáció, hol és hányan vannak a misszióban. És ők vannak otthon, nem pedig mi. Talán éppen ilyen alkalmat használtak ki az emberrablók? Papp István levelében azt is megírta, hamarosan készül haza, október végére, november elejére téve érkezése időpontját.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.

Papp szerint a misszió első harmada, illetve a vége a legveszélyesebb, ekkor már csökken a figyelem, a békefenntartók szinte csak fizikailag vannak jelen, lélekben már az otthon melegét érzik: eddig megúsztuk, ezután sem lesz ez másként. És ekkor kapjuk a pofont , fogalmaz Papp. Nagyon jól ismerik helyben, mikor lesz a rotáció, hol és hányan vannak a misszióban. És ők vannak otthon, nem pedig mi. Talán éppen ilyen alkalmat használtak ki az emberrablók? Papp István levelében azt is megírta, hamarosan készül haza, október végére, november elejére téve érkezése időpontját.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.

Papp szerint a misszió első harmada, illetve a vége a legveszélyesebb, ekkor már csökken a figyelem, a békefenntartók szinte csak fizikailag vannak jelen, lélekben már az otthon melegét érzik: eddig megúsztuk, ezután sem lesz ez másként. És ekkor kapjuk a pofont , fogalmaz Papp. Nagyon jól ismerik helyben, mikor lesz a rotáció, hol és hányan vannak a misszióban. És ők vannak otthon, nem pedig mi. Talán éppen ilyen alkalmat használtak ki az emberrablók? Papp István levelében azt is megírta, hamarosan készül haza, október végére, november elejére téve érkezése időpontját.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.

Bizakodva így ír: Én minden nap úgy kelek fel és megyek dolgozni, hogy este visszatérek... S ha esetleg mégse: hát ilyen a sors. De ezzel csak egy-két pillanatra szembesülünk, amikor hírt kapunk arról, egy kollégával történt valami; de azután megy a mókuskerék tovább - a békefenntartás egy ilyen hivatás.