Szívszorító: állami gondozott gyerekek adakoztak, hogy hazakerülhessenek az állatok

Talán egy hónapja jártam itt utoljára. Akkor még teljesen kihalt volt minden, éppen befejeződött az árvíz utáni fertőtlenítés. A fekália szaga keveredett a fertőtlenítő bűzével, fuldokolva rejtettük orrunkat ruhánk ujjába. Most a tavaszi pusztításnak már csak halvány nyomát látjuk. Néhol még látszik a vízjel, az árvíz idején meddig ért. A földet kárpótlásul dúsan borította be a zöld növényzet, közte magasra törve valami rikítóan lila kosborfajta.
Még a dűlő elején összefutunk a történet főszereplőivel: Deresné Tanárki Máriával, a megyei  gyermekvédelmi központ igazgatójával, Bácskai Ágnessel, a gyermekönkormányzat elnökével, és testvérével Mihállyal, mindketten az előszállási gyermekotthonban élnek. Elkísérte őket  Szalai József is, aki a Közalkalmazotti Tanács elnöke. A történet, aminek részesei lehetünk, velük kerek. Akkor kezdődött,  amikor legutóbb itt jártam és megismerkedtem Kolonics Józsefné, Marika nénivel. Itt, a dűlőben él, az utolsó házban. Amikor tavasszal jött a víz nem akart kiköltözni  házából. Állatokat nevelgetett itt, macskákat, kutyákat, kakasokat, tyúkokat, kacsákat, nyulakat,  malackát. - Az állatok   jelentik nekem a mindent! - mondta Marika néni. - Azért jöttünk el a Prohászka úti lakásból, hogy kedvemre körbevehessem magam velük. Az árvízben  is miattuk nem akartam elmenni, őket féltettem. Derékig ért a víz napok óta, amikor erőszakkal vittek el innen engem, az állataimat pedig az állatmenhelyre.

Marika néni történetét akkor megírtam. Szívszorító volt a  vége. 41 ezer forintos nyugdíjából  nem volt annyi pénze az idős asszonynak, hogy kiváltsa a tartásból állatait. Ez indította meg az állami gondoskodásban élő gyerekeket, hogy gyűjtést szervezzenek. Saját zsebpénzükből adtak össze 20-30 forintokat, nevelőik pedig kiegészítették  azt. A borítékban Deresné Marika  73.600 forintot szorongat. Ezt hozták el a diákok és a dolgozók nevében. 
A dűlő utolsó háza előtt megállunk, és bevárjuk Szokoli Erzsébetet, a családsegítő vezetőjét és a maroshegyi körzet családgondozóját, Balogh Erikát. Együtt lépünk be az udvarba. Megható a pillanat annak is, aki kapja az adományt,   és annak is, aki sokszor kapott már életében, de most megtapasztalhatja, milyen jó másnak segíteni.  Az állatok még kedden délután hazakerültek.