Tanverseny a Vörösmartyban, vendégtanulókkal

"Olyan ez, mint a másodfokú egyenlet, lehet, hogy ritkán fogják használni, de a megoldóképességük csak így fejlődik" - magyarázza Isky László oktató, miért a hagyományos kézi asztalos munkát forszírozzák a Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskola tanversenyén. Vannak korszerű gépeik, amelyeknek főleg a beállítása a nehéz,  most azonban pihentetik őket; a szakik igazi tudását nem ezekkel lehet lemérni. Így zajlanak a versenyek az iskola ausztriai, pöcklarni testvérintézményében is, ahonnan vendégtanulók érkeztek hozzájuk. Velük, valamint a Kisbérről jöttekkel és az épületgépészekkel együtt tartották meg pénteken az iskola hagyományos házi megmérettetését. Hiába ők a szakmájuk legkitartóbb tanulói, a figyelmet ilyenkor nehezen hívják fel magukra. Elhelyezkedésük a közhiedelemmel ellentétben nem könnyű: pár százezer, pár millió forint nélkül egy asztalos nem vághat bele a maszekolásba úgy, mint akár egy kőműves. Egyébként is komoly változások voltak a szakmában az utóbbi húsz évben: az állami nagyüzemek megszűntek, egyentermékek helyett egyre inkább a minőségi termékeket keresik a vevők. Egy-egy termék előállítását külön emberek végzik, Isky olyasvalakit is ismer, aki kizárólag írószekreterek gyártására szakosodott. 
Három év nem elég a képzésre, néha még az olvasást és a számolást is nekünk kell megtanítanunk - mondja Albrecht Gyula igazgató, hozzátéve, hogy nem csak a fiatalokban látja a hibát. Az eltelt években legalább ötször megváltozott már a képzési rendszer, maguk a tanárok sem tudták még leszűrni a szükséges tapasztalatokat. Állandóságra mindenekelőtt az oktatáspolitikában volna szükség, a többi csak ezután következik.