Négy kézzel Bachtól a tangóig

- A zongoradarab, amelyet eljátszunk, ránk talál - mesélték egymás szavába vágva a fiatal zenészek, akik részt vettek a négykezes zongoraversenyen. A diákok a zongora köré helyezkedve figyelték egymást, miközben társaik zongoráztak. Nem is verseny, sokkal inkább bemutató volt a rendezvény, melyen a fiatalok játéka betöltötte az iskola auláját. Mogyorósi Gyöngyi, a seregélyesi általános iskola művészeti tagozatának vezetője hetedik éve rendezi meg a bemutatót, ahol a gyerekek a közös zenélés örömét is átélhetik. Idén még egy alkalommal, május végén gyűlnek össze, hogy egyszerre ketten vegyék birtokukba a zongorát, s kápráztassák el a közönséget.

- Csákvárról, Gárdonyból, Sárosdról és Seregélyesről is érkeztek fiatalok. Gyakran a megye egészéből eljönnek a tanítványok azért, hogy a közös zenélés örömét is megtapasztalhassák. Ezúttal sem volt ez másként, ráadásul több korosztály is képviseltette magát. Volt közöttük egészen fiatal is, bemutatkozott például Őszik Fruzsina, aki még csak elsős, s alig egy éve zongorázik. Karácsonykor még csupán két ujjal püfölte a zongorát, most pedig párjával együtt varázsolt el bennünket. De vannak visszajáró, már majdnem felnőtt tehetségek is, mint például Csontos Krisztina, aki végzős gimnazista _ mondta Mogyorósi Gyöngyi. A közös zenélés délutánján 11 páros vett részt, akiket olyan zongoratanárok kísértek el, mint Barasevichné Németh Kocsis Márta, Dudás Márta, Szünder Nóra, Ízinger Attila és Wasztl János is.

Kocsis Márta fiatal zenetanárként elárulta, bár a gyermekeknek két-három darabot is megmutat, mielőtt választanak, maguk is kereshetik a megfelelőt. Az ifjú tehetségeknek vannak kedves zongoradarabjaik, ami a korosztályuknak megfelelő. - A kisebbek számára az a fontos, hogy technikailag könnyebb, dallamos alkotást játszanak, amit aztán magabiztosan tudnak bemutatni - emelte ki Kocsis Márta. - Bachtól a tangóig szinte minden szerepel a fiatalok palettáján. Merészen választanak, s a négykezes előadás még élvezetesebbé teszi a programot. Egy-egy könnyedebb darab pedig vonzza azokat is, akik nem játszanak hangszeren. Mert gyakran a zene élvezete a hozzáértők számára jelent igazán nagy örömet - tette hozzá a fiatal tanár. Hozzáfűzte, a zongora magányos műfaj, s a négykezes játék során a közösségépítést is megtanulhatják a fiatalok.

A művészet- és zeneoktatással foglalkozó pedagógusok kétségeiket is megfogalmazták. Ugyanis egyre nehezebb a művészetoktatási intézmények fenntartása. A normatíva csökkentése miatt az iskolák a szülőktől kérnek támogatást, tandíjat vagy alkalmi hozzájárulást.

- Hosszú évekkel ezelőtt egyedülálló módon hazánkban a zenetanítás az alapoktatás része volt. Emlékszem, ketten voltunk testvérek, édesanyám otthon volt velünk, nem dolgozott.  Nagyon nagy szegénységben éltünk, a zongora mégis megbújt ott, az egyik apró szoba sarkában - kalandozott a múltban Mogyorósi Gyöngyi, majd hozzátette, most mégis attól tart, a zenetanulás, a hangszerek használata, szeretete talán a gazdagok kiváltsága lesz.

A zene szeretete, a játék a pianínón mégsem tűnhet el, az iskola aulájában a gyereksereg csak arra várt, hogy játszhasson. Nem egymás ellen, sokkal inkább együtt, hogy megmutassák, a zongorajáték is lehet közösségi feladat.

A 19-20. században a zongora nemcsak hangversenyhangszer, hanem az otthoni zenélés legkedveltebb és legsokoldalúbb hangszere is volt. Számos formáját alakították ki, amíg jelenlegi alakjuk kifejlődött. Két alaptípust különböztethetünk meg, a vízszintes zöngeszekrényes zongorákat, és az álló húrozatú pianínó jellegű zongorákat. A 19. század első felében számtalan alakú és fajtájú zongorát fejlesztettek ki. A csembaló alakú zongorákat az álló zongorák és az asztalzongorák váltották fel. A helyszűke, azaz a városi polgárok lakásainak kisméretű szobái tették szükségessé a kisméretű hangszerek kialakítását. Kezdetben, helykímélés céljából, a húrozatot függőlegesen helyezték el. Az álló zongorák úgynevezett piramis-, zsiráf- vagy szekrényzongorák voltak. Elnevezésüket külső burkolatuk formája után kapták.