Zárkahalál: mégis gyógyszermérgezés történt?

Csak annyit tudunk biztosan,  hogy Cs. F., egy jó erőben lévő, középkorú, csalási ügyben jogerős bírósági ítéletére váró fogvatartott 2005. augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka meghalt a Pálhalmai Országos Büntetésvégrehajtási Intézet sándorházai részlegének 2. épületének II. emeletén, a 16-os zárkában, ahol tizedmagával tartózkodott.  A továbbiakban csupa olyan dolog következik, amelyekben kisebb-nagyobb bizonytalanságok nehezítik tisztánlátásunkat.

A fogvatartott halálát augusztus 13-án reggel, az ébresztő után észlelték zárkatársai: a Pepe becenévre hallgató Cs. egyszerűen nem ébredt fel. Jeleztek az őröknek. Az őrszemélyzet is úgy találta, valami nagyon nincs rendben. Ezért a foglyokat a zárkából nyíló fürdőbe zárták, és orvost hívtak. Előbb egy ápoló érkezett, utána az orvos, de mindketten azt állapították meg, hogy Cs. halott.  A foglyokat más zárkákban osztották szét.
A leginkább Agatha Christie bűnügyi regényeire emlékeztető esetben három évig tartott a nyomozás, tavaly kezdődött a bírósági tárgyalássorozat. Három ember került a vádlottak padjára, mindannyian egykori zárkatársak: Zsákai Zoltán, Nádasdy Miklós és Divinyi Zsolt. Az első kettőt társtettesként elkövetett, előre kitervelt emberölési kísérlettel, a harmadikat bűnsegédként elkövetett emberölési kísérlettel vádolták.
Azért emberölési kísérlettel, mert a rendkívül fordulatos nyomozás után a nem kevésbé meghökkentő tárgyalás során az ügyész módosítani kényszerült a vádat.
Kiderült ugyanis, hogy Cs. F. halálát   bár nyakán egy lepedőszélből sodort zsinórt találtak, arcán, nyakán zúzódásnyomok, véraláfutások éktelenkedtek,  egy bordája eltörött  nem fojtogatás nyomán  bekövetkezett fulladás okozta, hanem: gyógyszermérgezés!
A vádemelésnél még csak olyan orvosszakértői vélemények álltak  rendelkezésre, amelyek szerint Cs. szervezetében nagy mennyiségű altató- és nyugtatószert találtak, ám a halált a nyaknál kézzel  történő megragadás következtében fellépő fulladás okozta, a halott bordája és arca pedig ütésektől sérült meg.
Ám a tárgyalás során végül abban egyezett meg a számos igazságügyi orvosszakértő, hogy a halált a Cs. szervezetében talált gyógyszerek okozták. A kérdés már csak az volt, az orvosság hogyan került a halott gyomrába  és a börtönbe...
Itt forrósodott fel a talaj a harmadrendű vádlott, Divinyi Zsolt talpa alatt. Míg társait azzal vádolták, hogy anyagi nézeteltérések  miatt végeztek Cs-vel, addig őellene az volt a vád, hogy gyógyszerkoktéllal altatta el az áldozatot.
A bíró azzal indokolta a vádlottak felmentését, hogy a halált a börtönbe ismeretlen úton, nagy mennyiségben bejuttatott gyógyszerek okozták, amelyekből a halott rendszeresen és sokat fogyasztott: ebben az idegenkezűség a szakértők szerint csak igen kis valószínűséggel feltételezhető. A halott sérülései pontosan meg nem álapítható körülmények között, időben és módon keletkeztek. A bíróságnak semmilyen objektív bizonyíték nem állt rendelkezésére, a  rendkívül ellentmondásos, állítólag rendőri kényszerre és  sugalmazásra született, az eset után másfél évvel elmondott tanúvallomások alapján kellett dönteni - ezek pedig  sem egymásnak, sem az orvosszakértők megállapításainak, sem  a józan észnek nem feleltek meg. Nehezen elképzelhető, hogy Divinyi a zárkatársak szeme láttára keverje a halálos italt... A bíró megjegyezte: lehet, hogy a vádlottak bántalmazták Cs-t  de ez nem bizonyosodott be.
Az ügyész fellebbezett a vádlottak bűnösségének megállapításáért: az ügy az ítélőtáblán folytatódik.