Tanévkezdés akkor és most

A fehérvári Munkácsyban három elsős osztály indul, a lelkes osztályfőnökök próbáltak valami személyre szólóval kedveskedni a kicsiknek: a bében Becze Ferencné és Léhner Ágnes a nyáron játékos e-mailekkel, találós kérdésekkel segítette a gyerekeket a felkészülésre, a cében pedig Bókáné Zemancsek Edit és Fux István saját kezűleg készített katicabogarai várták az érkezőket. A tanítók az apró kedvességekkel azt üzenik: Vártunk benneteket, ez a nyarunk már rólatok szólt!


Imre Vilmosné nagy családdal büszkélkedhet, a kép Viktor fia esküvőjén készült
Fotó: FMH-illusztráció

Az alsószentiváni iskolában is volt tanító néni, aki az Imre család apraját örömmel várta az iskolában, mert igen jó gyerekek voltak.

- Nem volt nagyobb baj szinte egyikükkel sem - ülünk Imre Vilmosné, Eta asszony családjánál, és arról beszélgetünk miként alakult a sorsuk a megyehatárszéli faluban. - A férjemmel itt ismerkedtünk meg, agronómus volt. Én egyedüli gyerek voltam, ők heten voltak testvérek. Tizenhét éves voltam, amikor férjhez mentem hozzá, és tizenkilenc, amikor a legidősebb, Vilmos megszületett 1968-ban. Jöttek sorban a gyerekek, és én nagyon örültem nekik. Soha meg nem fordult a fejemben, hogy ne legyenek. Ők voltak az életem!

A legidősebb után született Tünde, majd a többiek érkeztek: Tibor, Szilvia, Zsolt, Lilla, Attila, Balázs, Viktor, Diána, Kitti, Gábor. Sorolja a neveket gondolkodás nélkül az édesanya.

- Vilmos 1975-ben ment iskolába. Az elsőket még sikerült aránylag könnyebben elindítani, de amikor már ötöt kellett szeptemberre felkészíteni, nehezebb volt. A férjemmel művelésre vállaltunk területeket, sárgarépát, főznivaló kukoricát, paradicsomot. Még akkoriban a Paksi Konzervgyárnak lehetett szállítani befőzőparadicsomot, nagyobb összegeket kaptunk, volt, hogy 150 ezer forintot, abból már el lehetett kezdeni az iskolát. Szerencsére akkor még az anyósom, az édesanyám is élt, a férjemmel dolgoztunk a földeken, hozzájuk mentek a gyerekek az óvodából, az iskolából. Idevaló mindenki Alsószentivánra, de ma már a gyerekek össze-vissza élnek.

Egyáltalán nem volt könnyű az Imre család élete, mert miközben az otthoni munkákat is el kellett látni, megbetegedtek a szülők, így őket is gondozni kellett. Kérdezem Eta asszonyt, mennyit fizettek a könyvekért, de kiderül, már akkoriban is voltak kedvezmények.

- A nagycsaládosoknak valami keveset kellett fizetniük a könyvekért. A termelőszövetkezettől kaptunk segítséget, ahol a férjem dolgozott. Az nagyon jó volt. Nem volt sok nagycsaládos Szentivánon, most is mi vagyunk a legtöbben. Van már nyolc unokám is, meg a feleségek, a férjek, nem is számoltam, hányan vagyunk összesen. Legutóbb Viktor esküvőjén jött össze a család, ott készült a fotó is. Egyedül Gábor, a legkisebb fiú hiányzik róla, mert beteg, fogyatékos, de velünk együtt él, nem adnám intézetbe a világért se.

Az unokák közül Gáborral egyidős az egyik fiú, a gyerekek nem követik a szüleik példáját, valószínűleg sehol nem lesz olyan nagy család, mint a szüleiknél.

- Kenyeret nem kellett sütnöm, vettünk a boltban, de főzni sokat kellett. A lányok közül Tündi gyakran vigyázott a gyerekekre, főzött, amikor a határban kellett dolgoznom. Egymást segítették a tanulásban, amikor a fiúk barátnőt hoztak a házhoz, ők is istápolták a kisebbeket. A férjem meghalt, itt maradtam öt kicsivel. Vilmos, a legidősebb a dunaújvárosi kézilabdacsapat vezetőedzője és családfő is, amióta az édesapja meghalt. Sokat segít ő is.

Eta asszony szerényen sorolja, melyik gyerek mit dolgozik, miben, milyen tehetsége van. Nem azért mondom, mert az én fiaim, lányaim, de nagyon ügyesek .

- Akkoriban kötelező volt a köpeny, begyűrték a táskába - ugrunk vissza az időben. - A könyveket, füzeteket kékbe kötötték, piros volt a vignetta. Kívánságaik voltak, de nem mindig teljesültek.

Most csak Kitti kívánságának kellene teljesülnie. Az idei szépségkirálynő első udvarhölgye felsőfokú nyelvizsgára készül. Magasra tette a mércét, a fellegekbe vágyik, légi utaskísérő szeretne lenni.

Anyu nem szigorú, engedékeny, de a legidősebb bátyám átvette apu szerepét - így Kitti