Nőtt a kisebbségi önkormányzatok száma, de van köztük álkisebbségi is

Kállai Ernő hozzátette, hogy a kisebbségek megítélése szerint a megválasztott önkormányzatok egy része nem tekinthető a kisebbségi önigazgatás valós szervének.
Kijelentette, nem lehet azt állítani, hogy a választás teljes egészét a visszaélések jellemezték volna, de a népszámlálási adatokat alapul vevő vizsgálatuk kimutatta, hogy a megalakult kisebbségi önkormányzatok 8,6 százaléka esetében kérdéses, hogy valóban a településen élnek-e az adott kisebbséghez tartozók.
Súlyos problémának nevezte, hogy ezek az önkormányzatok azoktól a képviseleti szervektől vehetik el az állami támogatás egy részét, amelyek valóban a kisebbségi közügyek ellátására jöttek létre.
Hangsúlyozta, hogy az "álkisebbségi" önkormányzatok közvetve hitelteleníthetik el azoknak a munkáját, akik megbízatásukat ténylegesen saját közösségük érdekében látják el.
Azt mondta, hogy a kiskapuk bezárása érdekében semmi sem történt. Elmondta, hogy a politikai döntéshozóktól nem kapott érdemi visszajelzéseket ez irányú javaslataira. 
Közölte: a visszaéléseket segítheti elő, hogy bárki, egy írásos nyilatkozatot követően jogosulttá válik a kisebbségi választói jegyzékbe való bekerülésre. A biztos szavai szerint becsülni sem lehet, hogy a kisebbségi választói jegyzékbe vett 228 ezer 38 főből hányan tartoztak valóban kisebbségekhez.
A jelöltállításról azt mondta, hogy a jelölő szervezetek bizonyos esetekben meg tudták akadályozni az álkisebbségi önkormányzatok felállítását.
Indokoltnak tartotta fenntartani azt a szabályozást, hogy a pártok ne állítsanak listát a kisebbségi önkormányzati választásokon.