Legyen meg a mozgás öröme!

Szent-Györgyi Albertet aligha lehetett  a testnevelés-tudomány  szakértőjének nevezni, de mégis megfontolásra érdemesek a múlt században, 1930-ban, az országos testnevelési kongresszuson elmondott szavai.
 "Úgy értesültem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol napi öt órai tanítás folyik, ahol hetenként két tornaóra van, ahol tehát három napra előre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak az urak három napra előre enni vagy aludni? Ez, ami itt folyik, az ellenkezik nem csak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel."
Szavai ma is aktuálisak, sőt... A gyerekek, a jövő nemzedék tagjai zaklatottak, idegesek,  gyengécskék.  Az elmúlt hónapokban deklarálták a sport, a test nevelésének a fontosságát, és tenni akarnak ezért. De adottak a változás tárgyi,  személyi feltételei?
Pokrovenszky László,   a Tóvárosi Általános Iskola igazgatója gyakorló testnevelő volt. Az általa irányított iskola testnevelés tagozatos intézmény, jól ismeri ennek  fontosságát, szükségességét, lehetőségét, lehetetlenségeit.

- Iskolánkban évfolyamonként négy osztály van, kettő testnevelési tagozatú. Az alsósoknak heti 6, a felsősöknek 4 testnevelési órája van. A felsősök a 4 délelőtti óra mellett délutánonként edzésre járnak, a város szakosztályaiban sportoló gyerekek nagy része nálunk tanul.  Az 5-6. évfolyamosok  száz százalékban igazolt versenyzők, így a terhelésük megfelelő. A hetedikesek, nyolcadikosok egy része  10-20 százalék  abbahagyja, vagy mást keres, mert az első sportágában kevésbé volt sikeres, és   vannak, akik nagyobb korukban  lesznek valamelyik sportágban jók -  mondta a szakember.
Kell, lehet megfertőzni a gyereket  mozgással? És mennyien lesznek felnőttkorukban örökmozgók?
- A felnőttek sportolását a szakosztályokban végzett munkával mérik, ez 2 és 5 százalék. Ehhez hozzátehetünk ugyanennyit a nem igazoltan mozgók, futók, kocogók, kerékpározók közül. Ez jó esetben mintegy tíz százalék. Kevés. Az alsó tagozatosok mozgásigénye nagy,  könnyen fertőződnek a sport által. De a gyermeki lendület később alábbhagy. Ennek oka társadalmi hatás, vagy a megváltozott életmód lehet. Ugye ismerős  az, amikor a gyerek  csokival a kezében a számítógép előtt múlatja az időt? Sok olyan hatás éri őket, amelyeknek nehezen tudnak ellenállni.  Tudomásul kell venni: a régi, klasszikus szabadidős tevékenység változott, a mai gyermekek más módon szocializálódnak. A  következő időszak fontos feladata e változások okainak feltárása, az új  lehetőségek  kidolgozása. Szerencsére az elmúlt években egyre több ember kocog, úszik, a  kispályás bajnokságokban is mind többen tömegsportolnak.  A  fehérvári - és a többi - önkormányzat sokat tesz a változás érdekében. A megyeszékhelyen 8-10 éve működik a nyitott tornaterem akció, az iskolai sportpálya mindenkié, a Bregyó köz jól működik, Sárpentele megfelelő. Talán az uszodai lehetőségek nem ideálisak.

Jó, hogy megvan a szándék a test mindennapi nevelésére. De vajon a feltételek adottak ennek a megvalósításához? 
- Régen  megvolt az órák szakmai felügyelete, ellenőrizték, mérték a teljesítményt. Ez megszűnt, a könnyebb utat választották, a testnevelésben a játékosságra terelődött   a hangsúly. A játékosság jó,  de az edzegetés hatása sokkal kisebb. A mindennapos testnevelés tárgyi feltételei nincsenek meg.   A törvényekben benne van, hogy lehetőleg biztosítani kell a mindennapi testedzés lehetőségét. De ez nem kötelező: lehetőség!  Látszatmegoldás. Az iskolák, a tornatermek kevesebb osztályra épültek. A mostani  telítettség, terheltség mellett mi is heti 3 testnevelési órát tudunk garantálni úgy, hogy a teremben egyszerre több osztály van, mások a  szabadtéren tartják foglalkozásukat. A heti öt óra nem fér be, a három is szűken. A törvények meghatároznak órakereteket, amelyeket be kell tartani. Ha a testnevelésen változtatni kívánunk, törvényben biztosított óramennyiséget kell előírni annak feltételeivel együtt.  Ami a személyi  részt illeti: az alsó tagozatos tanítók teszik a dolgukat, képezik magukat, de a testnevelő hatékonyabb. A Karinthy idejében volt izompacsirta tanárok  hajdan tornásztak, tekintélyük volt, szigorú rendje volt a tanításnak. Megváltozott a világ, a  viszonyok, ezért méginkább szükség van  a régi,  nagy tudással felruházott tornatanárokra.