Belföld

2009.06.15. 12:56

Nagy Imre unokája ismét az összefogás fontosságát hangsúlyozta az újratemetés évfordulóján

FMH - A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem híve, a bosszúvágy sosem élt sem a családban, sem benne - erről Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája beszélt a megbékélést hangsúlyozva a mártírhalált halt miniszterelnök 1989. június 16-i temetésének húszéves évfordulója alkalmából rendezett konferencián hétfőn Budapesten.

feol.hu

 "Én, a kritikák ellenére, évek óta újra és újra elmondom - mert valóban úgy hiszem - csak az összefogás vihet előre bennünket" - fogalmazott Jánosi Katalin, aki szerint a bűnöket és bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem híve. Hangsúlyozta: 1989-ben a Hősök terén "amellett is hitet tettünk, politikai okokból soha többet nem lesznek koncepciós perek, gyilkos leszámolások". Hozzátette: Nagy Imrének nem öröksége a "szemet szemért, fogat fogért" elv. 
    
A mártírhalált halt miniszterelnök unokája beszélt személyes élményeiről is, ezzel kapcsolatban azt mondta: számára június 16-a szeretett nagyapja erőszakos halálának, kivégzésének napja. Minden évben, amikor kimegy a 301-es parcellába, elhaladva a kivégzés közeli helyszíne mellett és a sírnál, felidéződnek benne a fél évszázaddal előtti hajnal eseményei, melyekkel a kivégzési jegyzőkönyv szenvtelen mondatai pörölycsapásként szembesítették. A fizikai kínokon túl mi zajlódhatott le nagyapámban, mire gondolhatott, mint Magyarország miniszterelnöke, mint férj, mint apa, mint ember - mondta. Hozzátette: ezt az emléket lehetetlenség feldolgozni.
- Számomra június 16-a mindig borzalmas, soha nem feledhető események szomorú emléknapja, szeretteim, családom, saját életem és sok ártatlan magyar élet szétdúlásának gyásznapja ez, a torz és gyilkos diktatúra kegyetlenségének bizonyítéka - mondta Jánosi Katalin. Mint fogalmazott: a három évtizednyi, Nagy Imrét érintő megaláztatást, aljas vádakat vagy jobb esetben az elhallgatást csak tetézték az exhumálás drámai mozzanatai, az elföldelés szörnyű részleteinek napvilágra kerülése. 
"A 31 évnyi "temetetlen halotti lét" után előkerült csontok kegyetlenül szembesítettek a halál valóságával" - mondta. Jánosi Katalinnak a Hősök terei tömegdemonstráció és az emberhez méltó temetés mindezek után némi érzelmi enyhületet, emberi kárpótlást nyújtott. "Akkor úgy éreztem, nagyapám és a többiek nevét végre az egész világ előtt tisztázták" - mondta. 
Jánosi Katalin szerint 1989. június 16. fordulópont volt Magyarország történelmében, ezen a napon Budapest és Magyarország népe több mint harminc év után végre nyilvánosan leróhatta tiszteletét az 1956-os nemzeti kormány kivégzett miniszterelnöke és a forradalom minden mártírja előtt. Hozzátette: sokak számára ez a nap a köztársaság szimbolikus születésnapja is lett, mert a közemlékezet nagyobbrészt mégis június 16-ához köti Magyarország jelképes újjászületését, amely napon "végre a legszélesebb nyilvánosság előtt helyére került 1956 emléke is".
    
A mártírhalált halt miniszterelnök unokája szerint az emberi emlékezet gyarló, az utca embere ma jószerivel nem, vagy alig ismeri a vértanúk nevét, akik szerepe, emberi nagysága azóta méltatlanul, többször is megkérdőjeleződhetett, a hazáért hozott áldozatuk viszonylagossá válhatott. Szerinte 1956, majd 1989 lényege, jelentése és jelentősége is elhomályosult, különböző utólagos értelmezéseket kapott. 
"Az eltelt két évtized mindennapjai mérhetetlenül megkoptatták június 16-a fényét és emlékét. Hazánk megosztottá vált, az állandósult politikai harcok pedig tűrhetetlen módon felemésztették nemzeti ünnepeinket is" - fogalmazott. Szerinte felidézve 1989. június 16-át egy olyan katartikus közösségi élmény tárul elénk, melyre alig van példa a köztársaság történetében, éppen ezért óvó kezekkel kellene ápolni emlékét.
    
Az évforduló alkalmából kiadott "1989. június 16. A TEMETÉS" című albumot bemutatva Jánosi Katalin azt mondta: "a köznyelvben (...) igen sokszor "újratemetésként" említjük az eseményt, pedig véleményünk szerint a börtönudvaron, az akasztófák árnyékában való elföldelést nem tekinthetjük temetésnek. Vértanúinkat tulajdonképpen 1989. június 16-án temettük el emberhez méltó tisztességgel". 
Az elmúlt két évtizedben sokan nőttek fel úgy, hogy szinte alig-alig tudnak valamit erről a napról, számukra válik hozzáférhetővé a könyv által 1989. június 16-ának története. A kötet - amelyhez többek között a Magyar Távirati Irodának is megköszönte segítségét Jánosi Katalin - kedden kerül a boltokba.
(MTI)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!