A szovjet katonák kivonulására emlékezett a parlament

Szili Katalin beszédében azt emelte ki, hogy húsz évvel ezelőtt, június 16-án a nemzeti gyász és megemlékezés évfordulóján temették újra Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai földi maradványait. Szavai szerint az újratemetés az egyik szimbolikus lépés volt a nemzeti függetlenség és szabadság visszanyerése felé vezető úton, hogy aztán 1991. június 19-én, 18 évvel ezelőtt az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot.
A házelnök az újratemetésről azt mondta, amikor a Hősök terén két évtizeddel korábban felállított ravatalok előtti gyászszertartáson csaknem kétszázezren búcsúztak a mártíroktól, megtört "a hallgatás, az elhallgatás csendje", erkölcsi és politikai ítéletet lehetett alkotni a rendszerről. Hozzátette, a sírok felkutatása civil kezdeményezésre történt, de az újratemetés néhány hét alatt a rendszerváltás követelésének demonstrációjává vált
Szili Katalin azt mondta, végre nevén lehetett nevezni a dolgokat, a diktatúra diktatúra lett, a forradalom pedig forradalom.
Úgy fogalmazott, miközben a mártírok teste megcsúfolva, kátránypapírba csavarva, arccal lefelé hevert az ideiglenes sírokban, a vérük árán stabilizált politikai rendszert kezdett bomlásnak indulni.
Szili Katalin kijelentette, hogy a mártíroknak húsz évvel ezelőtt megadott végtisztesség napján az elmúlt rendszert is eltemették. Hozzátette, nyilvánvalóvá vált, az igazságot néhány lapát föld nem rejtheti el.
Kijelentette, megszületett az új konszenzus, amely Nagy Imre és társai áldozatára és 1956 igazságára alapult.
Az egykori miniszterelnököt méltatva azt mondta, Nagy Imre személyisége, erkölcsi helytállása, államférfiúi magatartása elválaszthatatlan az 1956-os forradalomtól és szabadságharctól, a demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméjétől.
A mártír miniszterelnököt igazi államférfinek nevezte, aki - megértve a történelem szavát - korábbi meggyőződéseit is képes volt felülvizsgálni, s aki egyetlen általános értéket követett, a magyar nép boldogulásának elősegítését. Márai Sándort idézve a házelnök azt mondta, "mindig új élet lesz a vérből", de már valamennyiünk felelőssége, hogy milyen élet.
Szili Katalin végül arról beszélt, hogy a zsarnokságtól és a külső elnyomástól megszabadult Magyarország jelképe lett 1989. június 16-a és 1991. június 19-e. Kijelentette, a történelem viszont azt tanítja, a szabadság nem egy feltétlen, örök adottság, hanem olyan érték, amelyet mindennap meg kell védeni, amelyért nap mint nap meg kell küzdeni.