Üzenet a fehérvári kutyásoknak: nyolc óra előtt máshol

A tapasztalatok szerint már önmagában az, hogy új kutyafuttatót alakítanak ki valahol Székesfehérváron, érzelmi viharokat kavar. Kutyásokban, „kutyátlanokban” egyaránt. Így volt ez a Halesz parkban létrehozott futtatók esetében is… Kicsit leegyszerűsítve, de például a kutyát nem tartóknak fáj, hogy területet vesznek el tőlük, a kutyásoknak pedig az, hogy be „kell” oda menniük. Persze igazán nem ilyen fekete-fehér az élet, ahogy a kutyafuttatók használata sem. Az együttélés szabályai azonban mindkét félre vonatkoznak, de hogy továbbmenjünk – a szabályokon túl, illetve azok mellett mindkét fél akkor tud nyugalomban a másik mellett élni, ha fi gyelembe veszi a másik igényeit/ jogait is. Éppen ezért az üzenet, amelyet a Halesz parkban tettek ki, sem feltétlenül kell, hogy zsigerből okozzon megdöbbenést. Íme: „Kérjük, reggel 8 óra előtt ne használják a kutyafuttatót. Sajnos rendszeresen kedvenceik csaholására ébredünk. Kora reggel még üres a park. Kérjük, vigyék a kutyáikat távolabb.” Meglehetősen kulturált hangnemben, de gyakorlatilag elküldte a kutyásokat melegebb éghajlatra – vagy legalábbis távolabb magától – az üzenet írója. Akinek, valljuk be, joga van a pihenéshez, akkor is persze, ha a kórház és mentőszolgálat mellett, a város egyik legforgalmasabb pontján él, ahol folyamatos a szirénázás, és a közlekedés, valamint a város zaja sem reggel 8 órától hallatszik...

De ő valamiért a kutyacsaholásra ingerlődik, ami a vele szemben lévő parkban koncentrálódik. És akkor nézzük a másik oldalt, a kutyásokat – valóban tény, hogy vannak gazdik, akik azt hiszik, hogy ha leviszik a kutyájukat közterületre, és elengedik őket a futtatóban, akkor ott kedvükre csaholhatnak, „üvöltözhetnek” az állatok, nem hogy nem szólnak rájuk, de még hergelik is őket. Nem csak a Halesznál, probléma volt ugyanez például a Palotavárosi tavak mellett is. Akkor is megírtuk: a kutyatartás nem arról szól, hogy az állat jól „kihörgi” magát odalent, és akkor otthon csendben lesz. Fárasszák le azt az ebet, játszanak vele, foglalkoztassák, és akkor nem lesz kedve otthon csaholni! Ja, hogy akkor közben nem lehet a mobilon lógni? Hát sajnos, a kutyatartás áldozatokkal jár…

Viszont valahol kicsit „sántít” ez a történet. Több alkalommal is jártam reggel 8 óra előtt, hétközben, hétvégén egyaránt a Haleszban az elmúlt időszakban. Egyrészt nem igaz, hogy üres a park. A hajnalban kelő gyerekesek, futók, kutyások, várakozók, sétálók egyaránt megtisztelik a parkot ebben az időszakban. Sokan vannak itt ilyenkor is. Körülöttük, akár a város vérkeringése, zajlik az élet, folyamatos és hangos a forgalom. Még sosem láttam, hallottam ekkor ugató kutyát. Volt, hogy teljesen üres volt a „ketrec”. Máskor pedig teljesen kulturált módon, csendben foglalkoztak a kedvenceikkel a futtatóban az állattartók. Tehát nyilvánvalóan nem mindennapos jelenség ez. Láttam viszont drogosokat, akik a padon ülve, szégyenérzet nélkül kapták elő mindenki szeme láttára a fecskendős „szettet”, nem titkolva, mire készülnek. Vajon a Budai Kapu üzenetküldő lakójának nyugalmát ez nem befolyásolja? Nem valószínű, hiszen ez amolyan csendes „elfoglaltság”.

Ám a lényeg mégiscsak az, hogy legyünk egymásra tekintettel: ne ugattassuk feleslegesen a kutyát, kontra pedig fogadjuk el, hogy közösségben élünk, ahol bizony vannak zajok. A Haleszban meg végképp, hiszen a város szíve, közepe, ami – tegyük hozzá – az itteni ingatlanárakon is meglátszik, tehát ne számítson itt senki falusi nyugalomra. Vijjognak a szirénák, dudálnak az autók, csikorognak a fékek, visonganak a gyerekek a játszótéren – rájuk persze nem illendő fogni a nyugalom megzavarását. De a kutya is a közösség része, ha tetszik, ha nem. Hogy van-e tanulság? Hát, ha más nem, annyi mindenképp, hogy volt valaki, aki összeszedve bátorságát, próbálta megfogalmazni viszonylag normális hangnemben a véleményét. Joga van hozzá, kell, hogy a kutyások ezt is tudják.