Két kutyát dédelgetnek

Ha dédelgetős kedve támadt, bármelyik szomszéd kutyája - mert mint mondta, csak nekik nem volt a környéken - heves farkcsóválással és kitörő örömmel fogadta az akkori kislány kényeztetését, hiszen mindegyikük jól ismerte a csengő hangú bakfist.
Judith eleinte az uszkárok mellett kötelezte el magát. A fajta iránti rajongása még onnan datálódik, hogy 25 éves korában megvette Apollót. "Rövidesen rá kellett jönnöm, hogy az állandó próbák, fellépések és lemezfelvételek miatt nincs időm vele foglalkozni, ezért az édesanyámnak şajándékoztamş, jobb kezekbe nem is kerülhetett volna." Miután Apolló jobblétre szenderült, Judith nem késlekedett, és vigasztalásul anyukájának, no és persze magának, mert akkor még együtt laktak, beszerezte a kölyök uszi Fánit. Amikor aztán asszony lett a lányból, elköltözött otthonról, és megszületett a lánya, Timi. Akkor érzett újra vágyat a családbővítésre, amikor 40 évesen elvált, saját családi házat építtetett Óbudán, ám a kertből hiányzott egy szeretnivaló, bolondos négylábú. Így került hozzájuk Dönci, a bichon havanese, aki már a 11. évét tapossa, de korát meghazudtolóan viháncolós. "Akkor rájöttem, hogy egy almot soha nem szabad teljes egészében megszemlélni, mert szinte lehetetlen közülük választani. Szerencsére velem volt Görögországban élő nővérem, aki magával vitte Dönci egyik testvérét, de így is nehéz volt otthagyni a többit." A popsztárnak néhány év múlva ismét hiányérzete támadt. Talán Döncinek is kellene egy játszótárs, Timi is lassan felnő, helye lenne a háromtagú, nyolclábú családban ismét egy kölyökkutyának. Irány megint csak a nővére kíséretében ugyanaz a tenyésztő, s ezúttal Fifike, a bichon bolognese ragadta el Judith szívét. Természetesen a testvére is kiválasztott egy kis gombócot, így most két kutya testvérpár él Óbudán, illetve Athénban. Időnként összejönnek, és óriási bulit rendeznek  áradozik az énekesnő. Ám Dönci kezdetben nem szívelte új társát. Nagy ívben kikerülte Fifit, biztosan féltékeny volt rá. Ráadásul két kankutyusról van szó, és Dönci már erősen apakorba lépett akkorra  magyarázza a gazdi az azóta megszűnt ellenérzések okát. Ráadásul Judithnak azzal is szembesülnie kellett, hogy bár a lánya imádja mindkét zsebest, de ő bizony mindig westire vágyott. Hiszen soha nem mondtad, ezért most már csak a saját önálló lakásodban  hangzott a megfellebbezhetetlen anyai verdikt, de mint tudjuk, soha ne mondd, hogy soha...
A két kutyus mellett anyának és lányának állandóan barikádoznia kell a kerítést, mert az ebek barátkozni akarnak a szomszédok cicáival. Szegény Dönci, egy alkalommal egy apró halastóban landolt. Nem tudta ugyanis venni az akadályt, amit a macska könnyedén átugrott  avat be minket a kutyás hétköznapokba a gazdi. Szerencséje van amúgy, mert kedvencei nem szeretnek sétálni. Judith egyszer vitte el Döncit, aki úgy megijedt az utcai zajtól, hogy befékezett, és egy tapodtat sem volt hajlandó tovább menni. Fifikével már nem is próbálkozott. Amúgy is isteni helyük van a kutyáknak, hiszen kedvükre sétálhatnak ki-be a házból, éjszakára viszont szigorú szobafogságra vannak ítélve  és természetesen eszük ágában sincs tiltakozni... Királynő gazdájuk nem híve a fegyelmezésnek. "Én a lányomat sem fegyelmeztem, magától lett jó kislány és kiváló ember. Ezt a liberális elvet alkalmazom a kutyáimnál is, és náluk is bejött. Így mind a négyen szerencsésnek mondhatjuk magunkat" -  summázott Szűcs Judith.