Évforduló: Máté László madártojásokat tett le a hazai ökológiai tudományok alapjaihoz

– Az ökotudományok kifejlődéséhez olyan emberek kellettek, mint amilyen ő volt – vallja Máté Lászlóról Szabó Imre, a Fejér megyei vadászat szenvedélyes ismerője.

– Máté László katonatiszt volt. Gyermekkorában, mint abban az időben szokott volt, megismerte a madarak világát, majd eljegyezte magát a vadászattal. Később, a húszas évtizedtől kezdett foglalkozni madártani kutatómunkával – fogalmazott Szabó Imre.

Fő kutatási területe a Fejér megyei Sárrét volt. Faunisztikai vizsgálatokat folytatott, elsősorban a madarakra fókuszálva. A Madártani Intézet külső munkatársaként egyedül ő rendelkezett engedéllyel, hogy tojásokat gyűjtsön, az intézet gyűjteményét ő állította össze. 3600 darab tojást szedett így össze. Az 1920-as évektől kezdődően végezte ezt a munkát. Jegyezzük föl: körülbelül 1945-ig bezárólag egy madárfaj adott helyen történő megjelenését, létét éppen a fészek illetve a tojások begyűjtésével lehetett bizonyítani.

– Abban az időben az ökológia tudománya „bébitipegőben” járt. Máté mint amatőr, először nem tudatosan, később igen, olyan feljegyzéseket készített, amelyről az ökológia mai tudósai is elismeréssel szólnak – szögezte le Szabó Imre. – Leírta, hogy milyen miliőben bukkant rá a fészkekre. Számba vette, milyen fán, vagy bokorban fészkelt a madár, s hogy milyen növényfajokat talált annak környezetében – folytatta.

Jellemző Máté munkájának szakszerűségére, hogy a Kittenberger Kálmán nevéhez köthető Nimród című tudományos szaklap több mint negyven éven át közölte írásait.

Hihetetlen érzéke volt a madarak fészkeinek megtalálásához a terepen, de megtalálta a hangot természetben dolgozó emberekkel, a juhászokkal, pásztorokkal is. Az ő útmutatásai is segítették.

Máté jegyezte fel az első hiteles balkáni gerle fészket Fehérváron. Ez a mára már roppant elterjedt madár a harmincas években jelent meg először errefelé.

Számos madárfaj első magyarországi fészkelésének bizonyítása is az ő nevéhez fűződik! Fehérvár határában, a Sárréten dokumentált először nagy póling fészket, ugyanezen a területen bizonyította a réti fülesbagoly fészkelését is. A rétszilasi halastavak nádasaiban talált szerecsensirály és fattyúszerkő fészkeket. A csóri kopárokon felfedezte a kiskunsági homokpuszták és Hortobágy jellegzetes madarát, az ugartyúkot.

1945 után a Velencei-tóról eltűntek a nagy kócsagok. Az ötvenes években a Madártani Intézet védetté akarta nyilvánítani a madárrezervátumot, de ennek feltétele volt a nagy kócsagok visszatérése. Az égben ugyan látni véltek a szakemberek néhány példányt, de hiteles bizonyításra képtelenek voltak. Végtére is nem mást kerestek a helyzet megoldására, mint Máté Lászlót, aki az évtized derekán, egy fészek felmutatásával bizonyította, hogy újra költenek nagy kócsagok a tónál.