Bariéknál hármasikrek, váratlanul Soponyán (videó)

Ez önmagában még nem hír, de a napokban csoda dolog történt, amire László felesége hívta fel a figyelmünket. Történetesen hármasikrek, azaz három icipici bárányka született portájukon.

Ez azért nem mindennapi esemény, mivel egy anyajuh általában csak egy jövevénynek ad életet. Amikor két utód jön világra, már különlegesség, de ha három, az már szenzáció.

A Soponyán élő és gazdálkodó Borda László több tucat birkát tart – na nem tanyán – hanem a háza mögött, kertjének elkerített részén. Már várta látogatásomat, de amikor megérkezem, azonnal leszögezi, a felesége ötlete volt, hogy "tegyük celebbé" Zsuzsit, az anyabirkát. Az újdonsült anyuka neve hallatán még nem emelem fel a fejem, de ahogy a kert végében az állatok között bolyongunk, feltűnik, minden "hölgynek” keresztneve van. Kapok is az alkalmon és rákérdezek: a fiúk szintén hasonló “keresztséget” kaptak? Náluk azonban más a szisztéma, ők a brazil labdarúgó válogatott tagjainak nevét kapják, mint a gyönyörű németjuhász kutya: Socrates.

Zsuzsi és kicsinyei elkülönítve élnek egy kis karámban, László szerint erre az erősebb kötődés miatt van szükség az anyaállat és a bárányok között.

Besettenkedünk az elkülönített részre, ahol “baba-mama szobák” vannak kialakítva. Nem csak Zsuzsi került a szülészetre az elmúlt napokban. Összesen fél tucat anyajuh van elcsukva az újszülött osztályon, de ők nem produkáltak szenzációt, maximum kettes ikrekkel dicsekedhetnek. Egy biztos: ami normális, az itt nem normális. László is megerősít ebben a felfedezésben, de azt mondja, mindenre van magyarázat. A juhok tartásán múlik minden. Az itt élő birkák minden szempontból kényeztetve vannak. Nem csak a takarmányozásukra, de a gondozásukra is nagyon odafigyel gazdájuk. A kert vége nagy területre nyílik, ahová a juhokat gyakran kiengedik legelészni. De emellett van még egy fontos dolog, amit László kiemel. Soha, senki nem bántja őket, így nem félnek, kiegyensúlyozottak. Azt mondja, ezért nem tart terelőkutyát sem.

Közben a kicsiket veszem sorba, pont olyanok, mint az orgonasíp. Két jerke és egy kos. A legnagyobb jerke a legerősebb közöttük, ő született először, majd a méretben is köztes kos érkezett másodiknak és végül a kis csontos, mókás kinézetű, nyüzüge kis bari lány. Nevük még nincs a néhány napos berbécseknek. Próbálom őket lefényképezni, de anyjuk folyton közénk áll, még a karámon belül is. A kis “nyüzüge” felfedezi iparkodásom, a rácshoz jön és kíváncsiskodik. Ekkor László kiengedi őket a “szülészet aulájába”, ami egy-két percen belül a "dilibogyók" játszótere lesz.

Nyüzüge felfedezi téblábolásom okát és mint aki színpadra született, vagy produkálja magát, vagy pózol. Igazi díva, így felvetem: lehetne a neve Joli, Jászai Joli után? László felnevet és azt mondja, akkor ő Joli, maga meg a keresztanyja! Így lettem egy soponyai “nyüzüge” kis bari keresztmamája.