A boglárkalepkék kék színét nanoarchitektúrák hozzák létre

A munka az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (EK) és a Magyar Természettudományi Múzeum (MFA) együttműködése révén született meg. Biró László Péter és kutatótársai új fejlesztésű, roncsolásmentes módszerrel vizsgálták a múzeumi példányokat.

A lepkék színei alapvetően két forrásból származhatnak: festékektől és nanoarchitektúráktól. A fotonikus nanoarchitektúrák olyan, rendszerint háromdimenziós nanokompozitok, amelyekben méreteik és összetevőik optikai tulajdonságai miatt a fehér fény bizonyos színű összetevői nem képesek terjedni, ezért visszaverődnek. Jó példát adnak erre a Magyarországon is gyakori boglárkalepkék, hiszen a hímekre jellemző kék színt nem festékanyagok, hanem hasonló felépítésű, de fajra jellemző nanoarchitektúrák hozzák létre.

A lepkekutatóknak ritkán van alkalmuk arra, hogy pontos és megismételhető mérések alapján száz évet és akár tízezer kilométert is átívelő módon hasonlítsák össze kedvenceik színeit. A MTA Lepkegyűjteményére alapozva az MTA EK és az MFA Nanoszerkezetek Osztály kutatói az elsők voltak, akik megvizsgálták az Ikarusz boglárkák kék színének állandóságát; több mint 100 évnyi időtartamra nézvést, illetve Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig terjedő földrajzi távolságon.

Megállapították, hogy a Magyarországon befogott Ikarusz boglárka hímek kékje száz év alatt sem változott meg, illetve a múzeumi körülmények között tárolt példányok kék színe sok évtizeddel a befogásuk után is megegyezik a frissen befogottak kékjével.

Az Ikarusz boglárkák estében a hímek szerkezeti színe nagy stabilitást mutat egy adott kontinensen belül, az élőhely klimatikus viszonyaitól függetlenül; adott élőhelyen a szín hosszú időn keresztül stabil és a megfelelően tárolt példányok színe is nagyfokú stabilitást mutat.

Az alkalmazott módszerek alkalmasak lehetnek más múzeumi példányok pontos, kvantitatív elemzésre anélkül, hogy szükség lenne a példányok roncsolására, vagy újabb példányok begyűjtésére.