Támad a kutya? Mit tegyünk?

A kutyatámadások döntő többsége otthon történik, amikor a  szomszéd vagy mama kutyája kap oda – szögezi le Nyakas Gábor, fehérvári kutyakiképző és viselkedés szakértő, aki szerint egyértelműen a szülő felelőssége a gyerek épsége, ezért soha nem hagyhatja magára a picit a kutyával, főleg nem akkor, ha nem ismeri az ebet eléggé!

A gyereknek pedig  meg kell tanítani a kutyával szembeni helyes viselkedést – teszi hozzá a szakember. Azaz: nem sikítozunk, nem csapdosunk, nincsenek hirtelen mozdulatok a kutyák előtt.

Jellemzően azért kóbor vagy utcára szökött kutyák támadásától tartunk. Ilyenkor – hangsúlyozza a szakember -  nem szabad kiabálni, az állat felé futni, szemébe nézni, megdobálni.

Nyakas Gábor kutyájával

– Az iskolatáska nagyon jó védekezési eszköz. A gyerekek maguk elé tartják, jobban tudják védeni a testi épségüket – javasolja Nyakas Gábor, akinek tanácsát a nagy táskával járó nők is megfogadhatják.  De az is fontos, hogyan tartja az ember azt a táskát: se túl közel, se túl messze ne legyen a  testünktől! Emellett igyekezzünk hátrálni,    hogy fedezni tudjuk a hátunkat.

– Próbáljunk meg autó, kerítés, kuka elé állni, hogy az állat ne  tudjon    mögénk kerülni. Semmiképp nem adunk neki élelmet, nem kenyerezzük le, mert ez beláthatatlan következményekkel járhat és esélyünk sem lesz arra, hogy a kutya békén hagyjon minket – tudjuk meg, ahogy azt is: a veszélyes pillanatokban nem tudunk csodákat tenni:  határozottan, nyugodtan kell viselkedni. – Ezt gyakorolni kell, nem megy azonnal. Otthon is gyakorolhat a gyerekkel  a szülő, ha szükségesnek érzi – javasolja a szakember, aki szerint nagy hiba, ha valaki kiabál, fenyegetőzik, hadonászik egy agresszív eb előtt, ez ugyanis azt üzeni: készen állok a harcra! Ennél pedig nem kell több egy támadni készülő ebnek!

– Nem beszélünk a kutyához, mert abból egyértelművé válik számára, hogy idegesek vagyunk. Elsőként úgyis érzi a testből áradó feromonokból, hogy feszültek vagyunk, s ha még beszélünk is hozzá izgatottan, idegesen,  ebben kap megerősítést. Ha csendben maradunk, össze tudjuk zavarni. Próbáljunk meg eloldalogni, arrébb menni, biztonságba húzódni – mondja Nyakas Gábor. A veszélyre figyelmeztető jelek pedig a következők:      borzolja a szőrét, morog, egész testében megfeszül, hirtelen, bizonytalanul mozog, peckesen tartja a farkát, nem csóvál,  bizalmatlanul nézelődik, „becserkészi” az áldozatát.