Békésen teltek az ünnepek a székesfehérvári Kríziskezelő Központban élőknek

Az ott élők ebédeltek, közben tévéztek, beszélgettek, ugratták egymást – a sarokban pedig egy igazán csinos karácsonyfa állt.

A hajléktalanszállón békésen teltek az ünnepek – summázzák többen is kérdésemre. Persze az intézmény vezetői, dolgozói tettek is ezért: igazi ünnepi hangulatot varázsoltak a közösségi terekbe.

- A karácsonyi időszak csendesen telt, enyhébb időszak volt. A korábbi évekhez hasonlóan idén is sok adomány érkezett hozzánk, sütemény és gyümölcs formájában, melyeket az emberek folyamatosan megkaptak az adott szállásokon – értékeli az eltelt ünnepeket Zsabka Attila intézményvezető, hozzátéve: a kiszámíthatóság az ünnepek alatt is megmaradt.

- Ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtjuk karácsonykor, mint az év bármely napján. Az ellátás annyiban más, hogy egy ünnepség keretében külön megünnepeljük az egyes telephelyek ellátottjaival a karácsonyt. Volt, ahol zenekar zenélt, például az intézmény sajátja, a Tetanusz – teszi hozzá a központvezető.

- Mint minden karácsony, úgy a mostani is szépen sikerült – mondja a már több éve az intézményben lakó Nagy Zsolt, hozzátéve: a magánszemélyeknek és a cégeknek is köszönetet mond a rengeteg adományért.

- A nappali szolgáltató centrum nagytermében egy szép, ünnepi vacsorával zártuk a karácsonyt. Itt kaptuk meg az élelmiszereket és a tisztasági csomagokat tartalmazó ajándékokat is; a szociális munkások pedig szép énekműsort adtak, amely minden évben nagyon megható – mondja Zsolt.

Számára a karácsony a békét, szeretetet, az örömöt és a visszaemlékezést jelenti, beszélgetésekkel és közös énekléssel tarkítva. Zsolt jelenleg két helyen dolgozik: részt vesz a közfoglalkoztatási programban, és biztonsági őr. Ahogy fogalmaz: elkél az indulótőke ahhoz, hogy ki tudjon kerülni az intézményből.

Az ünnep tévézéssel, beszélgetéssel és olvasással telt Sziládi József számára is, aki már hatodik éve él a központban, s közben közalkalmazottként dolgozik.

- A családtagjaimra már valóban csak gondolni tudok, hiszen nem élnek. Közeli hozzátartozóm nincsen. A barátok, haverok segítenek ebben az időszakban, a szeretet ünnepén – mondja könnyes szemmel. Azt azonban ő is hangsúlyozza: sok szeretetet kapnak egymástól és az adományozóktól.

- El voltunk kényeztetve – mondja erre humorosan Kajfis Ferenc.

- Jól telt az ünnep, bár a szentestét nem szeretem – teszi hozzá gyorsan -, olyankor mindig eszembe jut: mi lenne, ha a családommal lehetnék...

Ő már több mint tíz éve az intézmény lakója, így azt mondja: a mostanra barátokká vált társak igyekeznek jókedvre deríteni őt.

A karácsony számára a békét jelenti. Amikor azt kérdezem, idén karácsonykor adott volt-e a béke, könnyes szemmel, mosolyogva azt feleli: igen.