Jegyzet a büntetőfékezésről

Ezek közül ma a büntetőfékezést vesszük górcső alá, ami nem csak az agresszorok jól bevált eszköze mások megleckéztetésére. Nem.

Sajnos nem csak a bunkók alkalmazzák.

Nem valami nagy élmény a jelenséggel találkozni, egyik verzió esetén sem. Az agresszívebb, ilyen-olyan hiányosságaikat kompenzálók büntetőfékezésére legtöbbször úgy kerül sor, hogy a megengedett sebességgel vagy annál lassabban halad az áldozat, és megjelenik egy kocsi a visszapillantóban. Pár másodperccel korábban még nem volt ott, most meg már az orra el is tűnt a lassan haladó fenekében. Szembejönnek az autók, nem tud menni az ipse, ezért szétveti az ideg, ide-oda cikáz, majd amikor végre szabad az út, üveghangon előz, és aztán jön a show. Megmutatja, milyen, ha valakit akadá­lyoznak a haladásban, és befékez a másik kocsi előtt, aki erre pont nem számít, mert örül, hogy végre elment mellette a nagy arc.

Jó lenne itt befejezni, de a másik büntetőfékes módszer éppen azoktól érkezik, akik már sokszor voltak mások bögyében. Ők a lassan haladók. Ők, akik minimum tízzel kevesebbel hajtanak, mint lehetne. Ők, akik akkor indulnak el a közlekedési lámpa alatt állva, mikor újra sárga lesz a fény, várakozásra ítélve a mögötte dühöngőket. Ezen emberhalmaz is megszüli a maga büntetőszázadát. Lassan indulnak a lámpa másodpercek óta zöld jelére, és a gyorsítási szakasz kimarad, csak vánszorognak. A mögötte lévő menne, így közel van, erre a mobil útakadály rátapos a fékre, hogy rend­reutasítsa a száguldozni akarókat.