2020.10.13. 14:30
Árvíz, ha támad
Csongrádnál torkollik a Körös a Tiszába.
Fotó: fmh_foto
A két folyó találkozása mentén kialakult homokos strand olyan kicsit, mintha tengerparton lépkednénk. Csongrád óvárosát, a Belsővárost északról és keletről a Tisza, délről a Tisza egyik holtága határolja. Az itt megőrződött skanzen 37 házának többségét egykor halászok, majd a 19. század közepétől kubikoscsaládok lakták. Ez a folyószabályozások kiemelt időszakának kezdete.
Hajózható vízi utak születtek, a lecsapolt mocsarakból új szántók teremtek elő! Ám rövidebbek lettek a folyók, csökkent a vizekkel övezett földdarabok hossza, és mérséklődött a halászok haszonvétele is, ugyanis visszaszorult a halállomány.
A folyószabályozások előtt gyakorlott tudás volt hazánkban a fokgazdálkodás. Ennek lényege abban állt, hogy „jövőtervezéskor”, a kalkulációk idején a föld művelői számoltak azzal, hogy jön a víz, s néha bizony túlságosan, hirtelen: árvíz, ha támad. A vizet a fokgazdálkodás megoldásképleteivel árvíz idején csapdába ejtették. Az ártéri tavak voltak a „tömlöcök”.
Ma az a fontos – vagy inkább tegnapig még az volt a fontos – idehaza, hogy árvíz idején minél gyorsabban folyjon le a víz. Ezeken a hasábokon, pár héttel ezelőtt Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár egy fehérvári konferencián tett előadását rögzítettük. Arról is beszélt roppant hatású előadásában az oktató, hogy ennek vége: paradigmaváltás határán vagyunk. »Eddig a vizes szakma azt mondta, hogy amikor jön az árvíz, „vezesd le olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod.” Mára megváltozott a helyzet: „tartsd vissza a vizet, és használd később!”«
„Mivel hazánk vízvesztő pozícióban van, azaz több víz hagyja el az országot, mint amennyi bármilyen formában érkezik, egyre nagyobb a jelentősége a megtartott víznek.” Ezek pedig már Dukai Miklós helyettes államtitkár szavai ugyanarról az eseményről.
Úgy tűnik, már nemcsak a víz körforgásáról beszélhetünk, hanem a víz, vizeink, folyóink felhasználása, az árvizek kezelése és felhasználása (!) kapcsán jelenvaló gondolkodásbéli körforgásról is. Vissza kell tanulnunk elődeink tudását, akik nem féltek a víztől, hanem bántak és éltek vele.
