A gyász nem a feledés dolga

A bíró, Karl Ernst maga könyörgött négy személy esetében fellebbezésért a „bresciai hiénához”, Haynauhoz, aki a győzelem részeg mámorában kegyet gyakorolva, golyó általi halálra változtatta a kivégzés módját. Így 1849. október 6-án reggel fél hatkor Lázár Vilmos ezredesre, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő tábornokokra tizenkét katona lőtt. Kiss Ernőnek még a halál sem volt képes tisztes ajándékot adni, csak megsérült, ezért három katona újra töltött, és közvetlen közelről végezte ki a tábornokot. A köteleket hat óra után kezdték emberek testével terhelni, Poeltenberg Ernő kivégzése nyitotta meg a kegyetlen sort, őt Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. Vécsey Károlynak kellett végignéznie valamennyi társának a halálát, csak azután mehetett a vesztőhelyre. Ugyanezen a napon este kivégezték az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost is. A tíz hónapja az osztrák császári trónon ülő Ferenc József annak ellenére akart vért és bosszút, hogy még I. Miklós orosz cár is könyörületességre kérte őt, amikor az orosz fogságba esetteket átadta neki. A kor jogszabályaira is fittyet hányva sorra hozta létre katonai törvényszékeit az elszabadult Haynau Kecskeméten, Nagyváradon és Aradon. A véresszájú had felségárulással vádolta a hóhérkézre került embereket, miközben a bosszúéhes Ferenc Józsefnek semmi köze nem volt a magyar trónhoz. Az osztrák pribékek országszerte irtották a népet, és kezdtek meg egy olyan folyamatot, melynek eredménye egy gyalázatos (trianoni) diktátum lett. Október 6. a magyar nemzet gyásznapja 2001 óta. Az 1849. októberi mészárlások után korsóikat összecsapva vedelték söreiket a gyilkosok a vérző nemzet fölött. A gyász pedig nem múlik, és magyar ember sörrel azóta nem koccint. Ki nemzete gyászát feledi, az nemzetét felejti.