Jó reggelt, Fejér vármegye!

Óriási volt a hangzavar, és fullasztó a hőség. A páratartalom akár az őserdőben. A fülledt időben a zene ritmusa taszítgatta az oxigénmolekulákat. Miközben szisszentek köröttem a sörösdobozok, és csörrentek a cideresüvegek, én csak egy ismerősnek tűnő férfi arcát néztem. Pedig nem érdekelnek a férfi arcok, büszkén imádom a nőket. De csak vizslattam a férfi tekintetét, a borostás arcát, a nagyra nőtt loboncát. Elmúlhatott már negyven. Vajon boldog, vagy nem? Ő itt? Néztem az arcát, mint, amikor apám vagy nagyapám arcán figyelem, figyeltem a vonásokat. Csak bámultuk egymást, éreztem, mindketten vágyjuk a fiatalságot. A férfi hátat fordított, hogy bemutassam egy csinos lánynak, aki miután lecsekkolta az új személyi igazolványom, átadta a belépő karszalagom az EFOTT-ra.