Hóhér leszek, bármit teszek? (videó)

Nem szeretem őket talán a tolluk vagy a csőrük miatt, magam sem tudom, de valahogy nem szimpatikusak. Ha tömegével vannak körülöttem, mint például a galambok, azt még kevésbé kedvelem. Harangzúgást videóra rögzíteni tornyok tetején galambguanóban bokáig gázolva nem éppen felemelő, csak a felvétel hatása ad kárpótlást a megszenvedett magasság és átható bűz után.

Szóval, ha madár, főleg ha galamb, nálam nem vált ki szeretetet. Aztán mégis nagyot fordul a világ, ha szembejön velem egy haldokló galamb, pontosabban én megyek szembe vele. Láttam már nem egyszer gubbasztó gerlét párkányon szenvedni, de más, ha elérhető közelségben áll, és várja sorsa befejező pillanatát. Így magam is részese lettem élete végének. Mit kellett volna tennem? Átsegíteni arra a világra, ahová tán maga is vágyik? Felemelni, biztonságba, ragadozóktól távol helyezni? Mert az övéikhez nem tehető, ezt megtanultam Konrad Lorenztől, hisz a galamb függőleges röptével jelzi a másiknak, hogy nem kíván harcolni, de az én gubbasztó áldozatom ezt már nem tudja bemutatni. Hát nem csináltam semmit, és ezzel is hóhéra lettem. Pedig mikor mellé kerültem, mintha megbiccentette volna a fejét, csak nem tudom, mit üzent: Ölj meg! Segíts! Hagyj magamra!

Nem szeretem a madarakat, magam sem tudom, miért. Most mégis ágaskodik és gyötör bentről a lélek...