Jó reggelt, Fejér megye!

Már megint ugyanaz történik. Korán keltem, későn feküdtem, álmosan matattam, álmaim elhagytam. Hétfő reggel van, az a fajta, aminek nehéz nekikezdeni.  Ilyenkor a legrosszabb otthagyni a  pihe-puha ágyat, levetni magunkról a takarót és az első lépéseket megtenni. Jó lenne maradni, de ez csak egy kósza gondolat, vágyakozás, amiből csak ábránd marad. A szundit nyomkodom, de nem jutok előrébb, csak az idő telik, de az felettébb. A Nap is már fent van és elkezdte napot,  de én még mindig az ágyban szundizom. Aztán a távolból egy szép hang szól felém: Szivi, kelni kéne, ebből már legyen elég! Majd bocsánat gyanánt a kávém is megérkezik, habosan, langyosan, ahogy mindenki szereti. Zoli pedig hűséges barátként kipattan az ágyból, beül a kocsiba és elmegy otthonról.