A váli erdő legöregebb fái még látták az ifjút - Vajda Jánosra emlékeztek

Igazából nem kerek az évforduló, de az évszámok hármas együttállása adott okot a méltó és elegáns ünneplésre – az önkormányzat megadta a módját. 1827-1897-2017  - Vajda János születésének és halálának az éve így rímel az idei esztendőre. A főutcai szobornál a koszorúzás és az ünnepi beszédek kötelező kerete mellett közös versmondással tisztelegtek a költő előtt, akit a falu szülöttének mondanak gyakran. Pedig Pesten született, de alig egyévesen Válba hozták szülei, apja, Vajda Endre az Ürményi-birtokon főerdészként nyert alkalmazást. Tízévesen Székesfehérvárra, majd Pestre kerül tanulni a fiú, ám a váli évek egész életére meghatározóak maradtak. És egy tragédia: szülei egy lovaskocsi-balesetben szörnyet haltak, a váli temetőben nyugszanak.

Az emberi gyarlóság alól nem mentesülnek híres emberek sem, s Vajda János élete sem szűkölködik ilyesmiben. Morózus, haragos természete részben összefüggött szűkös anyagi helyzete felett érzett haragjával, s ellentmondásos szerelmi életével. Ifjon Gina, a reménytelen és kudarcos szerelem tartotta sértettségében (s szolgált szerelmi lírájának tárgyául), majd 53 évesen a 19 esztendős Rózával kötött házassága fajult kölcsönös tévedéssé. Újságíró volt, 48-as honvédtiszt, később császári közlegény (nem önként), lapalapító, s a magyar költészet magányos alakja. Ma úgy mondanánk: excentrikus, összeférhetetlen figura.

A mai emlékezők a legjobb utat választották a tagadhatatlanul zseniális költő megidézésére. A legszebb verseit tolmácsolták avatott előadók, s melléje a korszak muzsikájából válogattak, kitűnő zenészek előadásában. A varázslat létrejött. A szobornál A vaáli erdőben című versét együtt szavalták váliak, a sorokat felnagyított betűkkel írták nagy lapokra, s a Vox Váli együttes dalosai énekeltek. A hatalmas (és hideg) templomban pedig Vajda legszebb verseit szólaltatta meg Simon Aladár és Berzsenyi Zoltán előadóművészek, valamint Rékasi Károly színművész. A bottal érkezett Rékasi sápadt, szép arca magához vonta a figyelmet, de nem e külsőség számított. Vajda melankolikus, borongós és keserű hangú verseinek hiteles előadásával Rékasi tehetsége és férfias szenvedélye tűpontosan idézte meg azt a költőt, aki a Sodomát, Az üstököst, vagy a Húsz év múlva „Montblanc-emberét„ képviseli a magyar költészetben.

Csodás zenei élményben részesült a templomi padsorokat megtöltő hallgatóság, igen fiatal és érett muzsikusok jóvoltából. A Virtuózok tehetségkutató versenyében megismert Bácsy-Schwartz Zoltán hegedűs és Magyar Valentin zongorista ihletett játékukkal ragadták magukkal még azokat is, akik ritkán hallgatnak komolyzenét. A Danubius vonósnégyes – Nathan Giem, Miklós Adél, Botos Veronika és Ribli Ilona - Schubert és Brahms interpretálása a szakrális helyszínhez méltó magasságokba repítette magával a kultúra ünneplőit.