Lélekemelő séta a Király ösvényén

A Caminito del Rey, azaz a Király ösvénye egy 100 méter magasan kiépített, egy méter széles hegyi ösvény Málaga tartományban, amit az El Chorro-kanyon falára erősítettek. Az eredeti ösvény megépítésének ötlete 1901-ben született meg, hogy a Chorro- és a Gaitanejo-víz-eséseknél készülő vízerőművek építkezésén dolgozó munkások számára egy átjárót alakítsanak ki a két vízesés között. Megépítése négy évig tartott, és 1905-re fejeződött be. A munkások az építőanyagok és élelmiszer szállítására használták a gyalogösvényt, a karbantartók pedig a csatorna folyamatos ellenőrzéséről, tisztításáról gondoskodhattak az út segítségével. 1921-ben XIII. Alfonz spanyol király is végigment rajta a Conde del Guadalhorce védőgát felavatásakor, ezért kapta az út a jelenleg is ismert nevét.

A függőleges sziklafalba vésett, vasgerendákra épített út az évek során életveszélyessé vált, betondarabok töredeztek ki a járófelületéből. Az 1999-ben és 2000-ben bekövetkezett négy halálos baleset után a hatóságok lezárták az út mindkét bejáratát, és tilos volt rajta az áthaladás, ám őrzés hiányában sok kalandvágyó turista mégis végigment rajta. 2011-ben állapodott meg az andalúz kormány és Málaga önkormányzata, hogy közösen fizetik ki a hegyi út biztonságossá tételének költségét. Az El Caminito del Rey felújítására 2,8 millió eurót költöttek, és 2015 tavaszán átadták a régi út fölé épített, egy méter széles fapallókból álló, védőkorláttal ellátott, 2,9 kilométer hosszú látványosságot.

Málaga város vasútállomásáról bő negyvenperces vonatozással juthatunk el 4,85 euróért El Chorro településre, ahol a vonatból kiszálló turistákat már buszok várják, hogy elszállítsák a Caminito del Rey közelébe. A mintegy húszperces, szerpentinen felfelé történő buszozás után még durván két kilométeres séta vár a látogatókra a Caminito kiindulási pontjáig, ahol az érkezőket csoportokba gyűjtik. Rövid eligazítást és a sisakok kiosztását követően, 15–30 percenként indítják el a turnusokat. A túrára érdemes előre megváltani a tízeurós jegyeket, hogy senkit ne érjen meglepetés. A hétfő szünnap, akkor nem látogatható az ösvény. Sajnos esőben és erős szélben is fennáll a veszélye annak, hogy lezárják az útvonalat. A túra teljes hossza 7,7 kilométer, ebből 2,9 kilométer hosszú szakaszon páratlan környezetben, magasan a sziklafalon halad a kiépített út.

A látvány leírhatatlan, és bár rengeteg fénykép készül a három-négy órás túra során, a fotók nem tudják visszaadni azt a természeti szépséget, amelyben része van a látogatónak. A sziklafalon haladva az élmények szinte csak fokozódnak. A látogató óhatatlanul a mélység és a magasság hatása alá kerül, amint végigsétál a függőleges falakra épített, a királyi jelzőt méltán viselő ösvényen. Elgondolkodtató a korábbi betonút látványa is, és félelmetes belegondolni, hogy egykor azon közlekedtek elődeink. A csúcspont a függőhíd a túra zárószakaszán, amelyre egyszerre maximum nyolc embert engednek fel. Utánozhatatlan érzés átimbolyogni a hídon, és ha van hozzá bátorságunk, körbepillantani a tájon. A legnehezebb lelépni a fából készült ösvényről a túra végén, fájó szívvel hagyja maga mögött az ember a sok szépséget és a nyugalmat.