Táci hagyományőrző nap - Őszi kolbászkoszorú rétessel

A programban kolbásztöltő verseny, toros és rétes kóstoló szerepelt. Őszi kavalkád – ezt a címet viselte a Százszorszép Óvoda zenés-táncos műsora. A Táci Nyugdíjas Egyesület Szivárvány dalköre katonanótákkal és Galga-menti dalcsokorral szórakoztatta a nagyérdeműt. A tombolasorsolást nosztalgia bál követte.

Forgács Öcsi főszakács (egyébként Attila, de úgy senki sem ismeri – tódították a népek) és brigádja, a két Gábor, a két Zoltán és „az egy” Béla nem aprózta el a dolgot: az estebédre vagy faluvacsorára (kinek-kinek tetszése szerint) 90 kiló kolbászt és 40 kiló hurkát töltött.

Nehogy valaki éhen maradjon! – erősítette meg a sütőszekció nevében Imre Sándor ételízőrző-mester.

A településen ötödik alkalommal rendezték meg szombaton, ismét nagy sikerrel, a Táci toros – Táci rétes nevet viselő hagyományőrző napot. A családok, barátok, egyesületek nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy a derűs együttléttel még közelebb hozzák egymáshoz az embereket.

– TTH... Többet nem mondunk – titokzatoskodtak az egyik sátornál. – Hát, akkor sajnálom, nem is zavargok... – értettem el a mókát.

Persze, hogy elmondták a fiatalemberek. Ez a csapatuk neve. Vagyis: Tökéletes Testek Halmaza – nevettek egy nagyot. Oldalról a bájos ifjú hölgyduó sokatmondóan hümmögött csak.

Jó hangulat uralkodott a „három az egyben” bázisánál is: energiaitalként pálinkát kínáltak. A sárosdi–táci különítmény háromféle kolbászkölteménnyel rukkolt elő: hagyományos magyarossal, bajorral és bárányhúsos-rozmaringossal.

A lányok-asszonyok – a szokásokhoz híven – Kozicsné Valéria és Sebestyénné Boriska felügyelete alatt legalább háromszáz (!) rúd válogatott rétessel édesítették a vendégsereg szájízét. A „lájtosan” zsíros falatok egyenesen kikövetelték a hét nyelven beszélő réteseket. A legjobb talán a túrós volt. Meg a meggyes-darás, az almás, a mákos, a káposztás, a krumplis...