Az ülnökök ülnöke - Huszonöt évnyi igazságkeresés után búcsúzik Bognár Mária

Sokan ismerik Fehérváron Bognár Máriát. Van, aki még az egykori István terem népművelőjeként, mások a „Nem csak a 20 éveseké a világ” Nyugdíjas Klub fáradhatatlan elnökeként és megint mások pedig inkább a bíróságon kerültek vele kapcsolatba. Bognár Mária a maga huszonöt évével valószínűleg a város egyik „legsokatlátottabb” bírósági ülnöke, aki most koránál fogva is elköszön ettől a poszttól.

– Mindig szerettem az igazságot, a tisztánlátást, érdekelt a folyamat, miért, milyen körülmények hatására lesz valakiből „bűnös”. Mindig szerettem foglalkozni az emberekkel, talán ezért is lettem népművelő, a nevemhez fűződik például az István terem négy-ötszáz fős báljainak a megszervezése is. Fehér László jogász volt az egyik ajánlóm, amikor ülnökké választottak még a rendszerváltás környékén – emlékszik vissza Mária, aki kezdetben a városi bíróságon segítette a bírók munkáját, polgári peres ügyekben, válásokkal, gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ügyekben. Nem sokkal később keményebb feladat várt rá, a megyei bíróságon, büntetőügyekben kellett az igazságot keresnie. Részleteket azonban, hiába is faggattuk, sajnos nem árulhatott el, hiszen őt is köti ugyanaz az eskü, mint a bírókat.

Bognár Mária és a számtalan ülnöki megbízólevele: sok cifra üggyel találkozott a 25 év alatt (Fotó: Házi Péter)

– Az ítélethozatal előtt a bíróval mindent átbeszéltünk és az ítélet mértékének okát is megvitattuk. Bevallom, volt, hogy megsajnáltam egy-egy vádlottat és azt javasoltam, enyhítsünk a kiszabott büntetésen. Mert könnyű úgy elítélni egy embert, aki megverte, neadjisten megölte, feleségét, hogy nem tudunk az előzményekről. Nem egyszerű esetek az ilyenek, láttam sok családi tragédiát és állíthatom, soha nem fekete-fehér egy tragédia – teszi hozzá Mária, aki Végh László, Soós Gyula és Gerber Tamás elnöksége alatt vett részt a tárgyalásokon.

– A legkedvesebb bíróm, már ha szabad ilyet megfogalmazni, Édl Gabriella és Mórocz Emil, utóbbival volt az utolsó tárgyalásom és a végén nem mondom, hogy nem csöppent ki a könnye mindkettőnknek. Úgy érzem, szerettek, igyekeztem becsülettel végigdolgozni ezt a negyedszázadot, az „új” ülnököknek hasonló kitartást kívánok! – summáz Mária, aki azon dolgozik, hogy jövőre, amikor a „Nem csak a húsz éveseké a világ” mozgalom elindulásának huszadik jubileumát ünnepli majd, méltó megemlékezést szervezzen Szenes Ivánnak. Ha minden igaz, lánya, Andrea is eljön majd.