2011.05.12. 02:29
Amerikában pallérozódna - Kiss Adél célja az olimpiai középdöntő
Székesfehérvár - A fehérvári Delfin Tiffer 21 egyesület úszói közül Athénben öten, legutóbb Pekingben pedig ketten öregbítették Székesfehérvár hírnevét tisztes helytállásukkal.
Egy év múlva Londonra figyel a világ, az olimpiára készülő keretben három delfines tanítvány szeretné repülőjegyét megváltani. Közülük a Kodolányi gimnázium 3. évfolyamos tanulójával, Kiss Adéllal ismerkedünk meg.
- Hogyan került kapcsolatba az úszással?
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Hogyan került kapcsolatba az úszással?
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Hogyan került kapcsolatba az úszással?
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Hogyan került kapcsolatba az úszással?
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Szüleim vittek az uszodába, ahol először Dudás Lajoshoz kerültem, majd Dániel Andráshoz, akivel már 7 éves korom óta együtt dolgozom.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen élményeket adott önnek az úszás eddig?
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- A sikerek mellett maradandó élményt jelentettek az edzőtáborok: 10 évesen az akkori nagyokkal, a hátúszó felnőtt bajnok Decsi Eszterrel készülhettem együtt. Több alkalommal szerepeltem a korosztályos válogatottban, 2009-ben országos ifjúsági bajnok lettem, így beválogattak az ifjúsági olimpiára készülő keretbe. Sajnos 15 századmásodperccel maradtam el az A szinttől. Időközben nemzetközi versenyeken bizonyítottam, voltam szlovén bajnok, részt vettem a 2010-es Eb-n, valamint egy amerikai edzőtáborban is, ahol a világhírű Dave Salo csapatát figyelhettem testközelből.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszással járó monotonitást hogyan tűri?
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Nehezen, a legrosszabb a mindennapi korai kezdés, 5 óra 45-kor ugrok vízbe 8-ig, majd délután még közel három óra edzés vár rám. A változatos feladatok segítenek elviselni.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Az úszás ugye azért nem megy a tanulás rovására?
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Ha tudnék Fehérváron versenyezni, akkor megfontolnám a helyi továbbtanulási lehetőségeket, de a dolgok mai állása szerint egy amerikai ösztöndíj elérése lenne számomra a legmegfelelőbb. Miután edzőm széles körű kapcsolatokkal rendelkezik az amerikai egyetemeken, ő is segít, de természetesen arra biztat, hogy maradjak.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Tervei a jövőre nézve?
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Kicsit borús a kép, hiszen amikor az ifiolimpiára készültem, az egyesületem minden segítséget megadott, a méregdrága szuperdressztől a kvalifikációs versenyeken való részvételig. Sajnos most még az sem biztos, hogy az ob-n el tudok indulni, mert jelenleg az egyesületünk kasszája üres. Ha csoda történik, és mégis versenyezhetek, akkor természetesen szeretnék Londonba utazni.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Milyen tanítvány Adél? - szól a kérdésem végül edzőjéhez, Dániel Andráshoz.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
- Nagyon együttműködő, szorgalmas, tehetséges. Mindenben segítem majd a pályafutását, akárhogy is döntsön a jövőjét illetően.
