Nem haragudott a tréfáért

A sukorói templomnál a szokásos köszöntőt követően a mozsárágyú eldördülése jelezte a verseny kezdetét. Számunkra az útvonal és a verseny állomásai már nem jelentettek meglepetést. Az első próbatétel egy történelmi teszt kitöltése volt.  A második helyszínen gránátdobálásban kellett brillíroznunk. Ezt egy hosszabb séta követte a harmadik állomásig, ahol egy talpig felfegyverzett huszár várt bennünket. Ahogy odaértünk, már kezdtük is sorolni egymás után a rajta lévő ruhadarabokat, illetve a lószerszámok neveit. A cél előtti utolsó feladat az íjászkodás volt. Nem gyakorló íjászokként is sikerrel tudtuk venni az elénk hárult akadályt.
 Már csak két dolog maradt hátra. Az egyik, hogy a pákozdi arborétumban elfogyasszuk a jól megérdemelt gulyáslevest, illetve a másik, hogy kivárjuk az eredményhirdetést. Az utóbbiban volt némi fordulat:  idén is voltak, akik eltévedtek...
 Titkon sejtettük, hogy valahol az elsők között végezhettünk, mivel igazán jól sikerült végrehajtanunk a feladatokat. Hátulról kezdték sorolni az eredményeket, majd meghallottuk a bűvös szavakat. És az első helyezett a Belvárosi I. István Középiskola Hunyadi Mátyás Tagintézménye. Nagyon megörültünk. Átvettük az oklevelet és a jelképes ajándékot, de eközben már másfelé járt a gondolatunk.
Hogyan is kéne ezt közölnünk a tanár úrral? - vetődött fel. Egyhangúan megszavaztuk, hogy vicceljük meg egy kicsit. Felhívtuk őt telefonon, és csak hebegtünk-habogtunk. Hát sikerülhetett volna jobban is. Nem erre számítottunk... Most már mindegy. De azért megnyertük!
 Ahogy kimondtuk, máris hatalmas öröm zaja szűrődött át a telefonon. Még mi is egészen elképedtünk, hogy mennyire örült a sikeres szereplésnek.

Szarvas Péter 13. D
Hunyadi szakközépiskola
Székesfehérvár