Százesztendős fodrászatokról

Egy szabadbattyáni olvasónk, többgenerációs fodrászfamília sarja, Csallán Lajos tárta elénk, hogy egy székesfehérvári fodrászüzlet, egy azóta már megszűnt szalon búrái alatt ülnek a képen a hölgyek. A híres-neves Juhász-féle fodrászatról van szó, amelyet Juhász László és családi köre működtetett, később aztán kisipari termelőszövetkezetként fogadta a kuncsaftokat. A Juhász Gyula közben volt a hosszú-hosszú ideig fennálló, meghatározó egység. A női mellett lévő férfifodrászatot a hőskorban Juhász László testvére vitte.

– Mondhatom azt, hogy pici korom óta ismertem Laci bácsit – nyilatkozta lapunknak Csallán Lajos, akit szabadbattyáni otthonában kerestünk föl.

Csallán Lajos elmesélte nekünk, hogy édesapja mint fodrásztanuló járt annak idején Juhász Lászlóhoz, a későbbiekben aztán ő maga is sokszor megfordult az üzletben, betért egy-két jó szót adni és kapni, a szakmáról, az újdonságokról diskurálni, vagy „csak” egész egyszerűen azért, hogy tiszteletét tegye Laci bácsi előtt.

– 1968-ban Balatonfüreden, az Annabella és a Marina Szállóban fodrászverseny volt májusban, az ország minden részéről jöttek – elevenített fel egy régi eseményt Csallán Lajos; ő akkor nézőként, mint másodéves ipari tanuló figyelte a versenyt. – Laci bácsi a zsűri tagja volt. Egy perc szünetet tartottak a résztvevők, amikor Juhász úr Székesfehérvárról megérkezett. Ilyen elismert személy volt! – zárta a történetet.

Míg Csallán Lajos édesapját Juhász László a mesterség gyakorlati fortélyaira, addig őt magát, a fiút Juhász László felesége oktatta a 320-as iskolában – ez ma az Árpád Technikum – anyagismeretre.

Csallán Lajosnak az édesapja mellett a nagyapja is fodrász volt. Tőlük örökölte nemcsak család-, de keresztnevét is. A három Csallán Lajos közül a legidősebb, a nagyapa – az unoka elmondása szerint – 1907-ben váltotta ki az ipart.

– Édesapám ugyancsak Csallán Lajos, 1916-ban született. Már 6 évesen odáig volt az üzletért! Gyerekként bement az apjához a fodrászüzletbe szappanyozni a borotválásnál. 81 éves korában hunyt el, a halála előtt 12 órával még az üzletben dolgozott. Apunak az üzlet volt a mindene, ő ott érezte jól magát – emlékezett vissza édesapjára Csallán Lajos. Ilyen felmenőkkel, gondoltuk, természetes volt, hogy belőle is fodrász vált.

– Nem! Katolikus pap akartam lenni! Osztályellenes voltam a szabadbattyáni iskolában, nem mehettem gimnáziumba, tessék elképzelni – reagált. Így lett aztán mégis fodrász belőle is. – 10-12 községből jártak mihozzánk, pláne a régi időkben. A hatvanas években nem volt a környéken fodrász: Tácról, Csőszről, Soponyáról, Kálozról is jöttek, Velencéről Major Géza bácsi, a növényvédő állomás igazgatója is ideszoktatott négy-öt embert. Magyaralmásról, Kajászóról, Sárkesziről is érkeztek – idézte föl. – Ma már nem dolgozom, szemrontó. Három-négy kivételes személyt kiszolgálok azért még – fűzte hozzá.

Ahogy a fehérvári Juhászéknál, úgy a szabadbattyáni Csallánéknál is fungált női és férfifodrászat. A nekünk nyilatkozó Csallán Lajos azonban inkább a nőit csinálta, hajfestést, dauert, férfiakat keveset vállalt, ő maga nem borotvált. Édesapja nagybátyja, Csallán István vezette a férfifodrászatot.

– Anyu is nagyon sokat segített a fodrászüzletben, pláne amikor sokan voltak, ő is kitanulta a fodrászatot, ő 1998-ban hunyt el – mondta. Édesanyja, Vilma néni is látható azon az 1997-es családi, a Hírlap által készített fényképen, amelyet most is megmutatunk.