Keresztek a tágas búzamezőn

Tisztelegnek elődeink munkája előtt, s az ifjúságnak bemutatják egy letűnt világ jeles szeletét. Egyúttal közösséget kovácsolnak, s feltöltődnek a mindennapokra.

„Ha a markába szorított búza-szárakat kétszer s háromszor egy rakásra a földre fekteti, ebből lesz a marok; a kötélbe szedett és béköttetett markokból a kéve; az öszve hordott és rakásba rakott kévékből a kereszt… Ha négy, hat s több kereszt áll egy fojtában, ez a képe” – áll az 1827-ben kiadott Tudományos gyűjteményben (A Cs. Kir. Felség’ kegyes Engedelmével. Pesten, Petrozai Trattner Mátyás betűjivel és költségével.)

Kislángon Hingyi István örökös zsűritag ezt másképpen magyarázta:

– A kéve búzakötéllel összekötött búzaköteg. A kepe az egymásra rakott tizennégy kévéből áll, befelé forduló kalászfejekkel, az uralkodó széljárás szerint. A tizennyolc összehordott kévét már keresztnek nevezzük.

Az egyik éven Falusi István aratógazda és felesége, Katalin Asbóth János hintaján érkezett a mezőre. Bihari Csongor lelkipásztori munkatársa (festőművész, tanár) megszentelte a búzát és megáldotta az aratókat. Gazd-uram aztán körbe kínálta az aratópálinkát, így semmi akadálya nem mutatkozott a munka kezdetének.

Amint József Attila is írja Aratásban című versében: „A búzát vágja sok szilaj legény / – Marokszedő leány halad nyomukba – / A sima réz-orcájok kipirulva. / És villog a nap kaszájok hegyén.”

Szabó István egy időre, kaszára cserélte a falutévé kameráját. Bő, fehér gatyája szára a földet söpörte, társai nevetve ugratták: „Összecseréltétek az idősebb fiaddal?”

A legények derekasan dolgoztak a cséphadaróval, az asszonyok szeleltek és rostáltak, a búzát zsákokba merték, és a férfiak vállon vitték a tárolóba. A gyerekek, a fiatalok még a mezítlábas tarlófutást is bevállalták. „Csúsztasd a lábad, úgy nem sérülsz meg!” – okították őket a felnőttek. Kalászkirálynőnek Farkas Mónikát választották, aki a legfrissebb marokszedőnek bizonyult, az ő fejére került a díszes fonott korona.

„Elvégeztük az aratást, készíts gazda jó áldomást, a gazdasszony jó vacsorát…” – imigyen szólt a rigmus.

Nagylókon négy éve a határban már a legelsők között ott volt az akkor 91 éves arató bandagazda, Reiter József és 85 esztendős felesége, Komjáti Mária. Amint Tauzné Piroskától megtudtuk: Józsi bácsi famíliájának négy generációja kért részt a munkából, még az ükunokák is, a messzi Mexikóból. A szépkorúak meghívására egy sereg vendég érkezett a lóki aratóünnepre: Kápolnásnyékről, Kincsesbányáról, Mórról és Soponyáról. A penzum elvégeztetett, s az emberek egy pillanatra megálltak a mezsgye szélén. Elcsöndesedett akkor a határ…

Sárszentágotán tavaly a 82 esztendős Márta Ferencet illette az első kaszás vagy részes tiszte, s vele együtt az első kaszavágás suhintása. A Csillagfürt Nyugdíjasklub és Sárszentágota Önkormányzata az első ágotai hagyományőrző aratóbemutatót az Új utcai búzatáblánál rendezte. Kaszát ragadott a többiek között Sebestyén Zoltán polgármester, Takács Béla, a katolikus egyházközség világi elnöke, de még egy abai hölgy is, nevezetesen Aranyné Katalin. Az aratók a pléh kannából kiporciózott hűvös vízzel oltották szomjukat. Az aratóebéd, a csülkös babgulyás Fövenyi József szakács uram munkáját dicsérte; az aratók zenészt is fogadtak, Sashalmi György szintetizátoron húzta egyre a nótákat.