Múltidéző - Hogyan zajlik a vásár

Hullámzó tömeg, zsibongás. Választós malacok, visítása, tűző nap és időnként felcsapó porfelhő. Hamisítatlan vásári hangulat.

Szerte az országban az évenkénti állat- és kirakodó vásár messziről vonzza az árusokat, vásárlókat, nézelődőket. Gazdát cserél a szopós malac, az igásló, a kisborjú. Kirakják a portékákat sátor alá vagy a rögtönzött, roskadozó bakon álló kirakópallóra. Az őszi szüretre hordók, taposókádak piramisként magaslanak a porlepte áruk, sátrak fölé. Vájt teknők, itatók támasztják egymást, díszes ostorok várnak csattintásra. Fonott kosarak, divatos táskák, hímzett terítők, a zsibárusoknál egzotikus faliképek vonzzák a tekintetet.

Minden eladó, minden vehető, vásárfia nélkül senki sem tér haza a vásárból. A fazekas, a kötöttárus, a csizmadia, a szőrmeárus, a játékkészítő kisiparos jól olvashatóan cédulázza az árut. Alkut kezdeni nem lehet, már pedig az árak nem alacsonyak. Igazik alkudozás csak a lókupeceknél folyik. Egy-egy igásló ára a harmincezret is megüti.

Vándorol a pénz, az áru, változtatja színét, formáját aszerint, hol ki mire vágyott. Megrészegül az ember. Nemcsak a szétdobált sörösüvegek botladoztatnak, de a kíváncsi, vásárszomjas emberek, a tarka áruk is. Egy félreeső soron öregasszonyok fáradt arccal kínálják a fűre terített régi holmikat. Rakott szoknya, pruszlik, gyertyatartó várja, hogy elkeljen.

Itt a puha vattacukor, a finom törökméz, terjed a Lacikonyhák fűszeres pecsenyeillata. Haza indulóban a nagybatyu, a tömött táska. Otthon lesz majd nagy öröm, ha előkerül a vásárfia.