1938-ban a fiúk példaképe Kossuth volt, a lányok pedig a férjhez menést tartották életcéljuknak

„Székesfehérvár, az ősi koronázó város a dicső történelmi idők óta kétségtelenül most éli legmozgalmasabb napjait. Az ország érdeklődése feléje fordul a nagy jubileumi esztendőben s a város mindent megtett, hogy évezredes kultúráját, csendes, de nagy eredményű munkásságát méltó formában tárja vendégei elé. Ebből a gondolatból született meg a Tanügyi Kiállítás is. A cél az volt, hogy a modern korszerű pedagógia módszereit, eszközeit és eredményeit gyűjtse egybe. A tanítás minden ágazatát felöleli a kiállítás 22 terme, az óvodás gyermek játékszerétől a tanár olvasmányáig, a gyermek firkálásától a bontakozó művész sokat ígérő rajzáig, a tanoncifjúság érdeklődési körétől a leányifjúság zene iránti érdeklődéséig, a diák zsebében található lim-lomtól a helyes időbeosztás óriási órájáig százféle új szempontot, ami régen a tanítás körében mind figyelmen kívül maradt” – írta a Magyar Cserkész 1938 júniusi lapszáma.

Fél év, 1100 négyzetméter, többezer tanár

Már jóval a megnyitó előtt az a hír járta, hogy az új központi elemi iskola termeiben megnyíló kiállítás páratlan lesz a maga nemében. A kiállítás anyagán kerek fél esztendeig dolgozott a székesfehérvári tankerület négyezernél több tanára, tanítója, gyűjtötték az adatokat, amelyeket ezerszáz négyzetméter karton felhasználásával a rajztanárok százai dolgozták fel.

- Ez a kiállítás nagyobb és teljesebb, mint amilyent eddig tanügyi téren valaha is megrendeztek. Alapgondolata, hogy ismertessük az egész ország nemzetnevelő munkáját és hogy szemléltetően bemutassuk a tankerület iskoláin keresztül az iskolák életét – nyilatkozta Balassa Brúnó, a kiállítást rendező székesfehérvári tankerület főigazgatója a Nemzeti Újság 1938. május 12-i számában. 

A lányok életcélja a férjhez menés

A kiállítás foglalkozott többek közt a nevelés tényezőivel, az esztétikai neveléssel, a szorgalom jutalmazásával, a kedély és az akarat nevelésével, a tanulók fegyelmezésével, de az egyik teremben helyet kaptak a gyermekek saját maguk készítette alkotásai is. A kiállítás anyagának egyik érdekessége – legalábbis mai szemmel nézve – azoknak a száznál is több kérdést tartalmazó kérdőíveknek az eredménye, amelyek feldolgozva jelentek meg a kiállítás statisztikai tablóin. A korabeli ifjúság ezeket anonim módon töltötte ki. A lányok kérdőívén pl. az egyik kérdés az életcéljukra vonatkozott. Nem meglepő módon, a válaszadók 69 százaléka a férjhez menést jelölte meg legfőbb életcéljának és csak 2 százalék mondta azt, hogy ez a kérdés nem érdekli. A kívánatos férjek között első helyen az orvosok szerepeltek, aztán jöttek a pedagógusok, a katonatisztek és a mérnökök.

A fiúk ideálja: Kossuth

A fiúk számára összeállított kérdőívek válaszaiból kiderült többek között, hogy a korabeli 16-18 éves kamaszok legtöbbje Kossuth Lajost tartotta ideáljának. Második helyen Horthy Miklós, harmadikon Petőfi Sándor „futott be”. A háború kitörésének előestéjén a válaszadók 15 százaléka Mussolinit választotta példaképnek, ugyanakkor Hitler neve meg sem jelent a statisztikában. A kedvelt sportok „versenyében” az úszás végzett az első helyen, megelőzve a vizilabdát és a futballt. A fiúk 87 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szabadidejében maga is sportol, de a kedvelt szabadidős tevékenységek sorában ott volt az olvasás, a hangverseny hallgatás, a mozi és a gazdaságban való tevékenység is. És míg a 12-18 éves fiúk 98 százaléka állította, hogy kizárólag fiúkkal tölti a szabadidejét, addig a lányoknak csak 76 százaléka választott lánytársaságot magának, 26 százalékuk pedig egyáltalán nem diáktársaival töltötte ráérő idejét. A kérdőív egyik kérdése volt az is, hogy ha sok pénzük lenne, mire költenék?  A válaszok szerint minden negyedik diák önképzésre, míg 11 százalékuk hazafias célokra fordította volna a pénzt.