Testvéri szeretet: István öcsémhez

Nem egyedüli Petőfi költészetében: folytatása a két hónappal később született Szülőimhez. Arról írt ebben, ha meggazdagodik, mit vesz szegény szüleinek, öccsének: 

Pistinek meg majd veszek
Drága paripákat,
Rajtok jó Istók öcsém
Vásárokra járhat. 

Tudta, hogy öccse jó lovas, és a mészárosok gyakran járnak vásárba vágóállatokat venni. István öccse versben válaszolt bátyja ígéretére: 

Sándor bátyámhoz
Igérsz nekem paripát,
Még pedig párjával;
Legyenek bármily drágák,
Nem gondolsz árával.
Csak hogy Pisti öcsédnek
Nagyobb kedve legyen,
Mert eztán vásárokra
Majd lóháton megyen. 
Jól meggondold [jó] bátyám, 
Amit ajánlottál; 
Tudod, hogy az igéret 
Adomány után vár. 
Igyekezz hát, hogy gazdag 
Minél előbb legyél, 
Istók öcséd számára 
Paripákat vegyél. 
Attól tartok, hogyha majd 
Gazdagságod várom: 
A vásárra holtomig 
Gyalog kell sétálnom. 

Kiderül a versből, hogy a meggazdagodás lehetőségében István bátyjánál sokkal inkább a földön járt. Ezt erősítette meg Sokan kérdezték című versében, 1845-ben: 

Költő lenni bár szép dolog, 
De a vágyról én lemondok, 
Gyenge madár képzeletem ‒ 
Magasra nem röpíthetem. 
Alant jár az a föld felett, 
Elérheti minden gyerek; 
Szárnyát szegnék, dobálnák is, 
Megrugdalná a szamár is. 
Állj ki, bátyám, te a síkra!... 
Végzetünk könyvében írva: 
Hogy te a menny s földet bejárod… 
Énreám vár ‒ tagló és bárd. 

Kiderült, hogy Petőfi Sándor nemcsak Arany Jánossal levelezett versben, hanem István öccsével is. 

Végigharcolta a szabadságharcot 

Petőfi István 1825. augusztus 18-án született Szabadszálláson, másfél évvel volt fiatalabb bátyjánál. Szüleik mindkettőjüket taníttatták: előbb a pesti evangélikus gimnáziumban jártak két osztályt, majd István 1837-ben követte Sándort Aszódra, ahol szintén két évig tanult. Jó tanuló volt, de szüleik anyagi tönkremenése miatt 1838-tól édesapja mesterségét kellett folytatnia. 1841-ben családja Dunavecsére költözött, majd szülei Szalkszentmártonba, Dömsödre kerültek, István 1842-ben apja megbízásából Kunszentmiklósra ment, ahol 1845-től önállóan vezette a mészárszéket. Komoly megpróbáltatások érték őket: házukat 1838-ban a dunai árvíz elmosta, 1845-re a teljes pénzügyi bukás következett. Ekkor István Várpalotán mészároslegénynek állt. Nyomorult helyzetükben jó hat esztendeig egyedül volt szülei támasza. Már Kunszentmiklóson, majd Várpalotán is verselgetett, de bátyjával ellentétben a költészet iránt inkább csak kedvet érzett, mint nagyobb fogékonyságot. 

1848 Várpalotán érte, a szabadságharcban katonának állt. Rátermettsége, iskolázottsága révén gyorsan haladt fölfelé a ranglétrán: Buda ostrománál már főhadnagy, századparancsnok, majd százados. Végigharcolta a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. Világos után közkatonaként sorozták be a császári hadseregbe, Tirolba vezényelték. Hamarosan altisztté léptették elő. 1851 decemberében szabadságra jöhetett Pestre sógornőjéhez, Horváth Árpádné Szendrey Júliához. Pesti látogatásait a következő években is gyakran megismételte. Balszerencsés látogatásáról 1853- ból írta Irányi István: „Ilyen későbbi látogatás során kereste fel őt is többedmagával a szabadságharc további élesztője, egy Pataky nevű honfi. Ez a lázadásra kész hazafiak névsorában Petőfi István nevét is feltüntette, állítólag anélkül, hogy ezt vele közölte volna. Patakyt hamarosan elfogták, később Petőfi Istvánt is… Összeesküvés gyanúja címén elfogták, s a theresienstadti fogházba hurcolták, ahol három évet töltött kemény sáncmunkában. Közben Prágában is raboskodott. Börtönéből 1856-ban távozott. Raboskodása idején sokat tanult. Németül már tudott, s ezalatt megtanult franciául is.” 

Házassága gyorsan hajótörést szenvedett 

1857-ben Gaylhoffer János dánosi birtokán kapott nevelői állást, Pest megyében. Szerelemre gyulladt a földbirtokos lányába, Antóniába, akinek családja házasságuktól elzárkózott, mert Petőfi István nem rendelkezett megfelelő jövedelemmel, vagyonnal. Mivel Antónia szerelmet ígért neki, azzal búcsúzott Dánosról, hogy megfelelő egzisztenciát teremtve visszatér, feleségül kéri. Geist Gáspár 3400 katasztrális holdas uradalmában a kondorosi Csákópusztán (Békés m.) lett gazdatiszt 1858 őszén. Ötévi várakozás, sok huzavona után a Gaylhoffer szülők beleegyeztek a házasságba. Esküvőjükre 1863 karácsony második napján került sor az alsónyáregyházi Gaylhoffer- kastélyban. István ekkor 38, Antónia 20 esztendős volt. Az esküvőt követően az ifjú pár Csákópusztára, új otthonukba, a tiszttartói lakásba költözött. 

Boldognak ígérkező házasságuk a hatodik héten hajótörést szenvedett, mivel István nem szakított korábbi élettársával, egy pusztai asszonnyal. Büszkeségében sértett felesége házasságuk nyolcadik hetében hazaköltözött szüleihez: inkább a tartózkodó büszkeség, mint a szerelme elmúlása vezetett távozásához. István hiába kérte leveleiben visszatérését, soha többé nem találkoztak. Antónia távozása után ez a pusztai asszony 17 évig, István haláláig élettársa maradt. Később, 1876-ban egy másik pusztai asszonynál fia született. Váratlanul, 1880-ban ragadta el a halál. Végrendeletében dévaványai 400 holdas birtokát feleségének, Antóniának hagyta, bátyja iratait pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Antónia nem vált el férjétől, a távolban is „igazi” felesége maradt. Ott volt csákópusztai temetésén: zokogva borult a még mindig szeretett férje koporsójára. 

Fehér márvány sírkövének felirata: ITT NYUGSZIK PETŐFY ISTVÁN ÉLT 54 ÉVET MEGHALT 1880. ÁPRILIS 30-ÁN. BÉKE HAMVAIVAL. 

Jókai Mór így emlékezett meg Petőfi Istvánról, a gazdatisztről: „Aki azután meg akarja tudni, hogy ki volt valóban Petőfi István, az tekintse meg a csákói pusztát, ami az ő kezelése mellett vált egyikévé a legnagyobbszerű mintagazdaságoknak hazánkban.” 

A Petőfi család sírboltjában nyugszik 

Holttestét 1908-ban exhumálták, és Budapesten a Kerepesi-temetőben a Petőfi (Petrovics) család sírboltjában helyezték el. Síremléküket Bory Jenő szobrászművész készítette 1911-ben. 

Felesége Fehérvárcsurgón élt 

Petőfi Istvánné Gaylhoffer Antónia 38 évvel élte túl férjét, 1918-ban, 76 éves korában hunyt el Abonyban. 

Hosszú, magányos élete folyamán Abonyból gyakran felkereste rokonait Vácon, Fehérvárcsurgón, Mezőtúron. Közben a dánosi Gaylhoffer-birtok erősen megfogyatkozott, csupán Alsónyáregyházán maradt meg kastélyuk 100 katasztrális hold földdel. A dánosi birtok egy részét Wekerle Sándor miniszterelnök vásárolta meg. Testvére, Gaylhoffer Etelka Weil Ferenchez, a fehérvárcsurgói Károlyi-uradalom gazdatisztjéhez ment feleségül. Antónia nehezen viselte az egyedüllétet, feladta váci otthonát, és Fehérvárcsurgóra költözött testvéréhez. Náluk lakott egészen sógora nyugdíjazásáig, velük együtt költözött fiuk családjához Mezőtúrra, de végleg itt sem tudott maradni. Pestre került unokahúgához, Gaylhoffer Erzsébethez, aki élete végéig ápolta. 1914-ben Abonyba költöztek, egykori birtokuk közelébe. Antónia négy év múlva itt hunyt el. Az abonyi katolikus nagytemetőben nyugszik.

 Sírfelirata: PETŐFI ISTVÁNNÉ SZ. GAYLHOFFER ANTÓNIA 1842–1918 PETŐFI SÁNDOR NIMBUSZA MEGŐRZI SZELID EMLÉKÉT 

Ő volt Petőfi Sándor szűkebb családjának utolsó tagja.