Petőfi Sándor Székesfehérváron

Édesapámat is ő keresztelte, nála konfirmált. Felesége, Csukási Boross Amália fehérvári pékmester lánya, házuk a Kossuth utcában volt. Padányi Gulyás Kornél nyugalomba vonulását követően Székesfehérvárra, apósa házába költözött. Özvegye a Petőfi-legendákat gyűjtő Dienes Andrásnak családi hagyományából itt idézte fel a költő fehérvári mindennapjait, 1955-ben, 76 éves korában.

„Nagyon sokáig volt a mi családunk birtokában ez a ház, ahol most vagyunk: ez volt valamikor a régi fehérvári színház. Én Boross lány vagyok, apám Boross Sándor pék volt, olyan ember, akit nagyon érdekeltek a régi dolgok.

Azt mondták apámnak a nála is öregebb fehérváriak, hogy Petőfi Sándor, mikor színésznek jött Fehérvárra, nem ment mindjárt lakni oda, az emléktáblás házba, ahol most a mozi van, hanem egypár napig itt húzta meg magát a színház épületében. Van itt az első emelet végében egy kis kamraféle ‒ ott, ahol most özvegy Spirka Józsefné lakik ‒, olyan magasan van az ablaka, hogy majd a plafonnál van, abban lakott egy rövid ideig Petőfi, úgy mondta apám.

Nagy szegénységben élt itt Petőfi, a színészek segítették, ahogy tudták, de ő maga is megpróbált pénzhez jutni. Lemásolta a kamrában a verseit. Itt a házban, az utcai fronton abban az időben volt egy kávéház: ott árulgatta a vendégeknek a verseit. Így mondta apám, neki meg a régi fehérvári öregek mondták.”

Faluzgatánk jó- és balszerencse közt

Szuper Károly visszaemlékezésében Fehérváron azzal ajánlotta be földijét a társulat igazgatójánál, hogy régi vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette a vándorszínészek életét. Emlékezetes számára egy kóbortársulattal a Mezőföldön 1841-ben eltöltött három hónap. Társulatba lépését 1844-ben írt Levél egy színész barátomhoz című versében örökítette meg. Ozorán potya ebédre csábította őt az igazgató:

Az ispán úrtól őzcombot kapánk, 
A káposztából is van maradék… 
Mennék ebédre, és ebéd után 
Beiktatának ünnepélyesen 
A társaságba ‒ nem kutatva: mi 
Valék deák-e vagy csizmadia? 
Másnap fölléptem a Peleskei 
Notáriusban. Hősleg működém 
Három szerepben, minthogy összesen 
A társaságnak csak hat tagja volt. ‒ 
Egy ideig csak elvalék velök; 
Faluzgatánk jó- és balszerencse közt.

Földije, színésztársa és barátja, Szuper Károly visszaemlékezésében részletesen leírta Petőfi fehérvári színházi működését, kibontakozó költői tevékenységét, közös gondjaikat. 1842. november 11.: „A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kúnsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérelte egyszer Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat, s fel is vétettem a társulathoz Borostyán Sándor néven. Az ifjú, Petőfi, ki tegnap lépett fel először a színpadra a Párisi Naplopóban egy inas szerepben. Ekkor írta Petőfi Első szerepem című költeményét. Mi csakhamar jó barátok lettünk. Petőfi már ekkor egész csomó költeményt írt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt… Szegény Petőfi, sohasem felejtem el, egész télen hideg szobában lakott szomszédomban, s ha fel akart melegedni, csak hozzám jött, s nekünk felolvasásokat tartott saját verseiből…

November 18.: Ma áthozta hozzám Petőfi összeszedett verseit, s én kiszemeltem közülük néhány szavalni valót, s egyúttal tudtomra adta, hogy ma különös kegyelemből házigazdája meghívott bennünket disznótorba, s ő már verset is írt reá a Disznótorban címmel, a min aztán este jól mulattunk. Különösen Petőfi jókedvre kerekedvén, a bor mellett több versét elszavallotta. 
December 16: Ma szünnapunk lévén, csaknem egész napunkat olvasással töltöttük. Délelőtt olvasópróbánk volt, délután Petőfivel hírlapokat olvastunk a körben… Este ismét nálam tartott Petőfi felolvasásokat több pályatársaim jelenlétében. 
December 31: Reggel átjött hozzám Petőfi, s énekpróbára mentünk, de minthogy itt nem volt ránk szükség, ő elhívott a könyvkötőhöz, s onnan az olvasókörbe.” 

Egy gömböc legyen a magas ég… 

Szuper Károly úgy tudta, hogy Petőfi házigazdája hívta meg őket disznótorba. Mások szerint Petőfinek egy mészáros rokona lakott Fehérváron, Salkovics Mihály, akinél vendégeskedhettek a disznótoros vacsorán a vékonypénzű és vékonydongájú fiatal színészek. Petőfi Sándor Fehérváron született második fennmaradt verse, a Disznótorban igazi zsánerkép a javából:

Nyelvek és fülek… csend, 
Figyelem! 
Szóm fontos beszédre 
Emelem. 
  
Halljátok, mit ajkim 
Zengenek; 
Egyszersmind az ég is 
Hallja meg. 
  
Hosszan nyúljon, mint e 
Hurkaszál, 
Életünk rokkáján 
A fonál. 
  
Valamint e sültre 
A mi szánk: 
Mosolyogjon a sors 
Szája ránk; 
  
S pályánk áldásával 
Öntse le, 
Mint e kását a zsír 
Özöne. 
  
S életünk fölé ha 
A halál 
Romboló torát meg- 
Ülni száll: 
  
Egy gömböc legyen a 
Magas ég, 
És mi a gömböcben 
Töltelék! 
Székesfejérvár, 1842. november 18.

Fehérváron egy alkalommal a hurkával, kolbásszal kapcsolatban kellemetlen meglepetés érte a színészeket, ahogy erről Petőfi barátja, Váradi Antal Elzárt mennyország című könyvében olvashatjuk: „A mondott alkalommal tehát összegyűltek a társulat fiatal tagjai s várták az elemózsiát, melyet társuk a konyhaládába zárt el. A rémület nagy volt, midőn a ládát üresen találták. A cseléd később megvallotta, hogy a hurkát, kolbászt odacsempészett ajándéknak vélte, s egy helybeli gyalogos közvitéz társaságában fogyasztotta el. Akkor ugyanis a Hiller-ezred állomásozott volt Fehérvárott. A közvitézek pedig hajdan úgy, mint most, igen élénk étvágyuak valának. Így tértek haza Szuperék Petőfivel a traktáról ‒ éhesen. Szuper aztán, amilyen irgalmas szívű volt s még az utolsó garasát is megosztotta éhező kollégáival, magához hivatta a vendéglátót, úgymint vendégeit s megtraktálta őket töltött káposztával.”

Rézpénzt szegezett a vastuskóra

Szuper két alkalommal is említette, hogy Petőfivel hírlapokat olvastak az olvasókörben, könyvkötővel is volt dolguk. Ez is bizonyítja, hogy a fehérvári színtársulat tagjai rendszeresen olvastak, ismereteiket bővítették. Ehhez lehetőséget nyújtott számukra a Széchenyi reformelképzeléseinek hatására 1838-ban létrejött székesfehérvári Casino Társaság, amely „a jó ízlést, mívelt társalkodást, egyesek értelmi és erkölcsbeni gyarapultát és ezáltal egyszersmind a közértelmesség kifejlődését ápoló, lelket és testet ébresztő intézet”-ként alakult. Olvasótermében megtalálták a korabeli hírlapokat, könyveket. Könyvkötőre azért volt szükségük, mert korukban a nyomdák a könyvek belíveit csak kinyomtatták, összefűzték. Az olvasókhoz felvágatlanul jutottak el a könyvek, tábláikat a könyvkötők készítették. Elképzelhető, hogy a színtársulat könyvei közül is köttettek.

Petőfi Sándor öt évvel későbbi fehérvári látogatásáról Demeter Zsófia A derék város című könyvében írt: „1847 márciusában Petőfi visszatért Fehérvárra. Ekkor már országszerte ismert, híres költő. Ismert és népszerű barátját, Egressy Gábort kíséri el ide. Egressyt Kilényi és Latabár színtársulata hívta meg hozzánk vendégszereplésre, s itt többek közt híres szerepében, a Hamletben lépett föl. Március 22-étől egy hétig tartózkodott itt a két művész, a literátor és a színész. Boross Mihály 1861-ben megjelent visszaemlékezéseiben büszkélkedett azzal, hogy az ő házában szálltak meg. Petőfi ekkor itt keltezte Szerelem című versét, mely életében nem jelent meg.”

A fehérvári szóbeli hagyomány egy tárgyi emléket is kapcsol Petőfi itteni tartózkodásához: a székesfehérvári vastuskót. Ez egy 132 cm hosszú, átlagosan 15 cm átmérőjű, vaslemezzel borított faág, felül három rövid ágcsonkkal. A vaslemezt négy vaspánttal erősítették a faágra. Közepén egy igen erős vaspántot találunk, amivel eredeti felállítási helyén a falhoz rögzítették. Rajta hatalmas, kör alakú, 11 cm átmérőjű lakat lóg. Nem nyitható, zárszerkezet nélküli lakatutánzat. A vaspántba készítője az 1835-ös évszámot véste. Vastuskónk a városkapunál állt, a Székesfehérvárt érintő vándorló mesterlegények egy-egy emlékszöget vertek bele. Felületét elborítják a belevert kovácsoltvas szögek. Némelyik szöggel átlyukasztott réz egykrajcárost is vertek rá. Hagyomány szerint az 1842-es évszámú rézpénzt a vándorszínész Petőfi Sándor szögezte a tuskóra, aki az év novemberében a székesfehérvári Pelikán fogadó színháztermében játszotta első szerepét. A székesfehérvári vastuskó a Szent István Király Múzeum néprajzi állandó kiállításán látható.