Mindig középen áll és sosem kertel Varga Erzsébet

Varga Erzsébet borpatikus bármilyen szakmai segítséget megad, de sosem kertel, keményen elmondja véleményét.

Hogyan és mikor láttak neki ennek a hatalmas munkának, hogy a szőlőből egy másfajta, kellemes „gyümölcs” legyen?

– Mi nem vagyunk móriak, sőt környékbeliek sem, mert a férjem Nógrádból jött, én pedig Bács megyében születtem. Egy állásajánlat kapcsán kerültünk ebbe a városba, és már dolgoztam, mikor megtudtam, hogy ez a kis patika már akkor is működött, igaz, kissé szerényebb körülmények között. A tulajdonos eladta, mi így vágtunk bele. Élelmiszermérnök vagyok, konzerv, hűtő és borászati szakon volt szerencsém végezni, utána 21 évet dolgoztam az élelmiszeriparban, tehát volt szaktudásom és tapasztalatom is. Ezekre alapozva vágtunk bele a férjemmel ebbe a vállalkozásba. Nyilván bizonyos dolgokat nekem is újra kellett tanulni, illetve utána kellett nézni, de elkezdtük, és most, 2021. május 1-jén lesz húsz éve, hogy ezt csináljuk.

Többes számban beszél, hányan dolgoznak?

– Ez egy családi vállalkozás: először Móron kezdtük, aztán kiderült, hogy igény van a Velencei-tavi és a Balaton-felvidéki borászoknak is erre a tevékenységre, így Székesfehérváron is nyitottunk egy üzletet. Gyakorlatilag most már annyira családi vállalkozás, hogy ez év júniusától már a fiunk is nálunk dolgozik, aki szintén élelmiszermérnök és pálinkaszakmérnök. Terveink között szerepel, hogy folyamatosan átadjuk neki mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az elmúlt évtizedekben megszereztünk. Jó úton járunk, így január elsejétől már egyedül viszi a fehérvári boltot. A kezdetek kezdetén csak néhány gazda keresett fel minket. Ma már egy körülbelül száz kilométeres körzetről beszélhetünk, ahonnan szájhagyomány útján ismertek meg bennünket. Többen messzebbről, postán elküldik a mintát, mi bevizsgáljuk azt, és e-mailben elküldjük az eredményt, de persze ma még nem ez a jellemző, hiszen elsősorban helyi igényeket szolgálunk ki.

Szakmai rendezvényeken még két tucat bor kóstolása után sem vitatja senki az ön szakvéleményét, pedig a borbírálat részben szubjektív. Hogyan és mikor érte el, hogy a közösség elfogadja?

– A labor elindulása utáni évben volt az első bormustra, januárban. Folyamatosan részt vettünk ezeken a szakmai rendezvényeken, illetve a helyi és borvidéki borversenyeken. Persze nem mint a bíráló bizottság tagja, hanem mint társadalmi zsűri. Figyelemmel kísértük és kísérjük azóta is, hogy a gazdák milyen borokat készítenek, és hogy milyen eredményeket érnek el. Jó érzés nekik gratulálni, ha jó eredmény születik. A kezdeti időszakban talán gyakrabban volt sértődés, ha megmondtam a véleményemet, és az is az igazsághoz tartozik, hogy nekünk is bizonyítani kellett, hogy amit mondunk, az jó és igaz. Aztán hamar rájöttek a gazdák, hogy pont az a lényege a bormustráknak, és éppen azért tartjuk azokat mindig januárban, hogy be lehessen mutatni a szakembereknek az új, akár még kezeletlen borokat, amelyeket éppen csak hogy leszedtek a seprőről. Ilyenkor látható leginkább, hogy várhatóan milyen bor lesz abból az alapanyagból. A gazdák behozzák a „termést” és mi elmondjuk a véleményünket, hogy szükséges-e beavatkozás, illetve hogyan kezeljék tovább. Engem már mindenki ismer – és a stílusomat is. Nem lehet dicsérni egy rossz vagy hibás bort! Ezt tudomásul kell venni mindenkinek. Egy szakembernek el kell mondania, ha valami hibát talál. És persze, mindenki érzékeny, de erre én csak azt tudom mondani, hogy nagyon sokan tudják rólam, hogy nem szoktam kertelni. Megmondom a véleményemet, nyilván szakmailag alátámasztva. Persze ha minden rendben, akkor öröm azt mondani, hogy: „Szép, jól elkészített bor.”

Hogyan látja, milyen ütemben fejlődik a borászat, illetve maguk a gazdák?

– Ahogy mondtam, húsz éve kezdtünk. Akkor sokkal több hibás bor volt, mint manapság, és néha sértődés lett a szemtől szembe megmondott szakvélemény miatt. Aztán később sokan rájöttek, hogy ezekből a szakmai rendezvényekből tanulni is lehet, s hogy jobb bor készíthető, ha megfogadják a szakemberek tanácsait, legyenek azok akár a borászok, akár mi. Mára eljutottunk oda, hogy már kifejezetten keresni kell a hibát a borokon. Néha már úgy van, hogy bármilyen hihetetlen, de szinte mindegyik bor hibátlan, ezért mindenáron próbálok valami hibát keresni a jobbítás szándékával. Ám ez már egyre nehezebben megy. Idáig jutottunk a borosgazdákkal együtt az elmúlt két évtizedben.