Regényt írt Fehérvár történelméről Schmöltz Margit

Nemrég a gárdonyi és a velencei könyvtárban volt egy-egy könyvbemutatója. Kő kövön című regénye Székesfehérváron játszódik. Honnan a megyei kötődés?

– Esztergomban születtem, és most is ott lakom, azonban gyermek- és tinédzseréveimet Székesfehérváron töltöttem. Családom most is itt él. A Vasvári Pál Gimnáziumban érettségiztem. Főiskolásként a művelődéstörténet, azon belül is az orvoslás története varázsolt el, és amikor témaválasztásra került sor, a fehérvári gyógyítás históriáját kezdtem kutatni. Könyvtárakban és levéltárakban keresgéltem az egykori orvosokról, gyógyszerészekről, bábákról szóló adatokat, történeteket. Az Országos Tu­dományos Diákköri Konferencián két alkalommal is első helyezést értem el az orvoslás történetéről szóló tudományos dolgozataimmal. Tisztában vol­tam azzal, hogy az efféle írásokat kevesen olvassák. Azonban nagyon szerettem volna sokaknak megmutatni azt a számtalan érdekességet, olykor döbbenetes, máskor nevetséges gyógyító eljárást, amelyeknek nyomára bukkantam. Ez adta a kiinduló alapot a regényemhez.

Történelmi regény szerzőjeként az írás a fontosabb vagy a történelem? Mit jelent egyik és a másik?

– Történelmi regény írójaként felelősségem, hogy minden tény, évszám, történés, helyszín hiteles legyen. Elsősorban a művelődéstörténet szempontjából vizsgálok egy-egy korszakot. Jobban érdekel, miként ápolták a betegeket, válogatták a gyógyfüveket, varrták a ruhákat, gondolkodtak egy probléma megoldásán, mint az, hogyan nyertek csatákat. Tehát a történelem fontos szerepet kap, csak nem a szokásos módon. Ugyanakkor, habár a történelmiregény-írók társaságának is tagja lehetek, valójában az írás, vagyis a szövegformálás, a történetszövés mikéntje foglalkoztat jobban.

Szereplői valós történelmi személyek? Valóban itt éltek, haltak meg Fehérváron?

– Igen, egy részük valós személy. Nálam főképpen mellékszerepeket kapnak mindazok az alakok, akiknek a történelemkönyvekben, lexikonokban nyomára bukkanhatunk. Minden, ami tudható róluk, hitelesen szerepel a regényeimben, de szerencsére akadnak fehér foltok is. Az ismeretlen, fel nem tárt tények adnak teret az írói fantázia kibontakoztatásához. Engem kifejezetten inspirál, hogy úgy alakítsam a történeteimet, hogy közben minden történelmileg hiteles maradjon.

Milyen, ma is létező fehérvári helyszínekkel találkozhatunk a regényben?

– A várfal, a törökfürdő, a régi bazilika nyomait ma is felfedezhetjük a belvárosban. Az utolsó, Arkánum című fejezetben gróf Esterházy Gábor és felesége, Margit története egy ma is álló házban játszódik. Az utcák, habár az idők során többször változott a nevük, éppúgy hátteret szolgáltattak a nyolcszáz és az ötszáz évvel ezelőtti történeteknek.

Tudatos döntés volt, hogy női főszereplőkről ír?

– Az, hogy a régi orvoslás különlegességeit beleszövöm a történeteimbe, tudatos döntés volt, kiindulási alap. A női nar­ráció inkább ösztönösen adta magát. Novellákban megformáltam már férfi karaktereket, de úgy éreztem, női alakokat tudok igazán megtölteni élettel. Fokozatosan jöttem rá, mennyire hiányzik a női látásmód a történelmiregény-írásból. A férfiak nemcsak a politikát, a történelmi fordulatokat, de még mindezek magyarázatát, elbeszélési módját is uralták, uralják. A női szemszög, az asszonyi látásmód egészen más. Máshová helyezzük a hangsúlyokat. Míg a férfiak háborúkat vívtak, tengereket hódítottak meg, az asszonyoknak éppen úgy táplálni kellett a gyermekeket, gondozni a kertet, ápolni a betegeket. Az eltérő feladat, eltérő életritmus nyilvánvalóan eltérő narrációt is eredményezett, ezt igyekszem megragadni, rekonstruálni.

A kötet alapmotívuma a címben is szereplő kő. Miért fontos ez?

– A regény valójában négy, akár önállóan is olvasható, érthető történet. Egy különleges, elátkozott kő kapcsolja őket össze, amely szerepet játszik mindegyikben. A könyv végén pedig külön meglepetés várja az olvasókat, amely a kőhöz kapcsolódik.