Gyerekkori vágya vált valóra a tanítás által Vizi László Tamásnénak

Az elismerést Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere adta át a pedagógusnap alkalmából. Az ünnepség szép emlék Vizi Lászlóné számára, aki három gyermek fölnevelése mellett elmondhatja magáról, közel harminc éve dolgozik a Tóparti Gimnáziumban, ahol jó ideje az irányítás is az övé. A tanítás iránti vonzalom, a pedagógiai érzék már korán megmutatkozott.

– A közvetlen családomban nincs pedagógus, bár az egyik óvónő nagynéném hosszú évtizedeket töltött el ezen a pályán. Az első meghatározó élményt általános iskolai tanító nénim jelentette, akinek nagyon sokat köszönhetek. Hihetetlen tartása volt, nála megtapasztalhattuk, hol húzódnak a határok, de azt is, hogy a célok eléréséhez ez a csillagos ég! Amikor kitört a nyári szünet, kedves barátnőmmel mi mindent ott folytattunk, ahol a tanév végén abbahagytuk, csak „szerepcserével”: az összes babát leültettük egymás mögött kettesével az udvarunkon, és órarend szerint tartottuk a tan­órákat számukra. A gimnáziumi évek alatt osztályfőnököm tett rám nagy hatást a Teleki Blanka Gimnáziumban, ahol angol tagozatos diák voltam. Tőle kaptam a példát ahhoz, amit aztán matematikatanárként és osztályfőnökként megvalósítottam. Középiskolásként erősödött meg bennem az a gondolat is, hogy a matematikát és a pedagógiát válasszam; igaz, a felvételi előtt volt egy kis kilengésem az építészet és a közgazdaság irányába. Végül úgy döntöttem: mindig is a tanárság érdekelt, úgyhogy megmaradok amellett.

Hogy alakult a pályája a felsőfokú tanulmányok elvégzése után?

– Szombathelyen matematika és könyvtár szakon diplomáztam a tanárképzőn, ott ismertem meg a férjemet, Vizi László Tamást is, aki jelenleg a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese. Állást keresve találtunk vissza Fehérvárra, ráadásul ő Veszprémből jött velem. Én a mai Németh László Általános Iskolában kaptam lehetőséget, de ahhoz, hogy alkalmazzanak, el kellett végeznem a technika szakot is, ami akkor új tantárgyként jelent meg. A felsőtagozaton két évig tanítottam, pályakezdőként sok feladatot kaptam, osztályfőnök is lehettem. Először érezhettem át, milyen az, amikor egy osztálynyi gyerek velem tölti az egész napját és csak rám számít. Ezután átkerültem a mostani Szent István Szakgimnáziumba, ahol tanítottam nappali, levelező, esti tagozaton gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Érdekes és különleges élethelyzeteket tapasztaltam meg, sok lelki élményt és megerősítést kaptam. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy az igazán nekem való korosztály a középiskolásoké. Az ELTE matematikatanári kiegészítő szakon ekkor szereztem meg újabb diplomámat.

Hogyan került a Tópartiba?

– Az alapítás után, a második tanévben, 1990-ben jöttem az iskolába. Ez köszönhető a korábbi igazgatónak, aki a Telekiben is igazgatóm volt, s ő látott bennem fantáziát. Elsősorban matematikát, illetve technikát és a művészeti osztályokban ábrázoló geometriát tanítottam. Többször voltam osztályfőnök, és mindig örömmel töltött el, hogy együtt küzdhettünk, segíthettem a diákok előrehaladását. Nagyon sok szívmelengető emléket gyűjtöttem össze az eltelt évek alatt. A tanítás mellett egymás után kaptam egyéb megbízásokat is. Ilyen volt például az osztályfőnöki munkaközösség vezetése, ami egyfajta középirányító feladat, de a kollégák szakmai érdekképviseletét is jelentette. Tagjává váltam a közalkalmazotti tanácsnak, képviselve az egész tanári kar érdekeit. Eközben a Kodolányi János Főiskola indulása után óraadásra kértek föl, ezt is elvállaltam. Jó volt megtapasztalni, milyen az együttműködés a gimnazistáknál idősebb korosztállyal. A ma már egyetemmé vált intézményben 2002 óta tanítok a jól végzett munkám elismeréseként címzetes docensként. Érdekes találkozásra is lehetőségem nyílik itt, hiszen a közoktatási vezető- és a mentortanári szakvizsgás képzésen kollégákkal dolgozom együtt Fehérváron és Budapesten egyaránt. Ehhez az intézményhez fűz az első tananyagfejlesztési tevékenységem is, távoktatási anyagokat írtam.

Miért gondolta úgy, hogy a Tópartiban megpályázza az igazgatói posztot?

– A kollégák egy jelentős csoportjától kaptam az indíttatást. Ezzel a támogatással kezdtem el a munkát 2011-ben. Nagyon komoly örökséget kaptam, ezt kellett megtartani, gondozni, és a kihívásoknak megfelelően az intézményt új pályára állítani. Ráadásul speciális helyzetben vagyunk a művészeti tagozat miatt, amellyel érzékenyebben kell bánni. Tizenkét évig zongoráztam, ezért nyitott vagyok a művészet felé, ám sok segítség érkezik Végvári Beatrix kolléganőmtől, aki a tagozatot vezeti. Megvannak a megfelelő kapcsolataink a szakmai szervezetekkel, amelyek előtt büszkén számolunk be az itt folyó, eredményes munkáról.

Az iskola vezetése és az óraadói feladat mellett a Nemzeti Pedagógus Karban is fontos szerepet tölt be országos elnökségi tagként. Ez mennyi elfoglaltságot jelent?

– A kar megalakításától – az első országos küldöttgyűlés megbízásától –, 2014 óta viselem a tisztséget, s azóta is igen sok feladatom van. Szükség volt a vezetői képességekre ahhoz, hogy a két területemen, Fejér és Veszprém megyében felálljanak a megyei szervezetek. Kiépített kapcsolatrendszeremen keresztül mindig meg kell találnom a megfelelő szakembereket, akik hozzá tudnak szólni az oktatás­irányítás által felvetett, változásra váró ügyekhez. Szakértőként dolgoztam a Nemzeti Alaptanterv átalakításában közreműködő tartalomfejlesztési csoportban, s a kollégáktól összegyűjtött ötletekkel segíthettem a munkát. Jelenleg a Szakképzési Innovációs Tanács ülésein veszek részt, az innen delegált feladataim jelentik az országos hatókörű munkámat. Számos előadást szerveztem Fehérvárra és Veszprémbe az oktatás országos irányításában részt vevő jeles szakemberek részvételével, hogy közvetlenül tájékoztassuk a helyi pedagógusokat. Elsődleges feladatunk a pedagógus társadalom szakmai érdekeinek képviselete, s ha ugyan lassan is őrölnek a malmok, a javaslatok nem kerülnek a fiókba. Az Apáczai-díj elnyerésében e munkám és a Pedagógus Kar ajánlása is szerepet játszott. Sok konferencián veszek részt előadóként: például a közelmúltban az alapjogok biztosának konferenciáján jártam, ahol a tanártovábbképzésről volt szó, de külföldre is meghívtak. Svájcban a magyar oktatás minőségbiztosításáról volt szó, Finnországban a fiatal magyar munkavállalók helyzete került terítékre. Nyáron, Újvidéken az Apáczai Nyári Akadémia előadója leszek.