Vad érzelmek fogságában

Tény, hogy az érzelemvilág az idegrendszerhez kötött, és befolyásolja embertársainkhoz fűződő viszonyunkat. Az érzelmek serkentik vagy gátolják cselekvéseinket. Az érzelmeket az agykéreg, a magasabb idegműködés centruma hordozza, ám ebben részt vesznek más idegrendszeri képződmények, például a hipotalamusz, a talamusz és egyéb agyi sejtcsoportok is. Az érzelmeket fiziológiai reakciók sora kíséri: befolyásolják például a vérkeringést (dühtől forr a vére), a légzést (eláll a lélegzete), a mirigyeket (kiveri a verejték), az emésztőszerveket (görcsbe rándul a gyomra), az izomtónust (ökölbe szorul a keze). Társadalmi méretekben a gyűlölet, a harag, az agresszió, az ellenségesség - túl az egyének sorsán - katasztrófákat okozhatnak, roppant veszélyeket hordoznak magukban. Az izgágaság, az agresszió, a gyűlölet vezetett már népirtásokhoz, háborúkhoz, rombolásokhoz. Az agresszivitás voltaképpen támadó viselkedést takar, célja az ellenfél, az ellenség legyőzése, fizikai, lelki károsítása, esetleg megsemmisítése. Megjelenhet gondolati síkon is, például amikor másoknak rosszat, szerencsétlenséget kívánnak. Kifejeződhet beszédben: átkozódásban, alaptalan vádakban, rágalmakban. A vad indulatok tettekben, cselekvésekben is felszínre törnek rombolásban, esztelen brutalitásban, gyilkosságban. Az agresszív emberek az erő oldalán állnak, a gyengét lenézik, megvetik. Ha védekező lépéseket tesznek ellenük, akkor rejtőzködésbe mennek át. Ilyenkor ez álságos igazságérzet hirdetésében, szigorúbb büntetések igénylésében jut kifejezésre.Az agresszió karöltve jár a frusztrációval. A szakemberek szerint a frusztráció mindig az agresszió valamilyen formájához vezet, az agresszió mindig a frusztráció következménye. A frusztráció akkor jelenik meg, ha valakik nem érik el céljaikat, mert ebben akadályozták őket. Ez az öngerjesztő, negatív érzelmek forrása, ami sértődöttségben, dühkitörésekben, önsorsrontó megnyilvánulásokban, haragban, gyűlöletben jelenik meg. E tartós és összetett negatív érzés munkálhat az egyén életében, a társas kapcsolatokban, a társadalmi viszonyokban. Hatása pusztító és mérgező erejű.A mögöttünk hagyott évszázadban a gyűlölet felszítása népirtáshoz vezetett, bizonyítva, hogy a gyűlöletet könnyebb felszítani, mint lecsillapítani. A gyűlölet hangsúlyosan összetett, kártékony érzelem, mindig meghatározott személyek, embercsoportok ellen irányul. Kapcsolatban van az agresszióval, a frusztrációval, a felfokozott haraggal. Horatius a haragot rövid őrületnek nevezi. Valóban, haragjában az ember esztelen dolgokat művelhet. Erre a közelmúltbeli hazai események is sajnálatos példával szolgálnak. A negatív hajlamok a nevelés, a családi hatások által kedvező, de kedvezőtlen irányba is fordíthatók. Jól ismert, a hároméves gyermek a tiltásra dühkitöréssel, dacossággal válaszol, a szülők sokszor értetlenül állnak e dackorszaknak nevezett jelenség előtt. Agresszíven lépnek fel a gyermekkel szemben, nem engedik neki az átsuhanó indulatokat kiélni. Ezért a szülő ellenségképpé válhat a gyermek szemében. Otthon befelé forduló, ám az óvodában, az iskolában agresszív - verekedős, amit a beilleszkedési zavarok, tanulási nehézségek kísérnek. Amikor a gyermeki agresszivitást büntetésekkel akarják megfékezni, ellenkező hatást érnek el: megerősödik a gyűlölet, az agresszív késztetés, amely sokszor életre szóló negatív személyiségjegyként rögzül. A kisebbségi érzés hatalommániával, a félelemérzet veszélykereséssel, a meghunyászkodás nagyhangú hősködéssel társul.A társadalom érdeke, hogy a vad szenvedélyek, érzések ne kerítsék hatalmukba az embereket és a csoportokat, mert az önpusztításhoz, katasztrófához vezet.