Utcazenélős nyaralás

A hangszerek királynőjével jó viszonyban van, orgonaművészként diplomázott Debrecenben, hamarosan pedig Finnországban folytatja zenei tanulmányait. Az orgona mellett zongorázni is profi módon szeretne a Helsinkitől 300 kilométerre lévő Jyvskyl-ben, ott van ugyanis az az orosz zenepedagógus, akit cserediákként ismert meg, akkor ő volt a kötelező tanára, most pedig ő lett a szabadon választott mestere. Szabó András képességeit Fehérváron alapozták, az orgonaszakon Tóka Szabolcs és Korb Tamás, majd a fővárosi zenei szakközépiskolában, legfelső fokon pedig Debrecenben képezte magát.

- Az idei év egyik májusi éjszakáján nem tudtam aludni, azon morfondíroztam: hogyan szerezzek pénzt, mert finn nyelvtudás nélkül állást nem remélhetek. Elkezdtem kutatni az interneten, hol vannak zenei, pontosabban orgonaversenyek, így akadtam két olasz lehetőségre. Nekiugrottam a feladatnak, egy hónap alatt megtanultam negyven darabot, köztük több kora barokkot, ezt a korszakot eddig hanyagoltam, most fedeztem fel és megszerettem - mesélte András, aki pár napja jött haza Olaszországból, ahol két nemzetközi versenyre is benevezett. A földrengés és a G8-ak találkozójától 30 kilométerre lévő Fano Adrianoban kipakolták az utasok csomagjait, de nála csak személyes holmikat és kottákat találtak. Ő volt az egyik legfiatalabb résztvevő, s övé lett az első díj, a szép diploma. Az egyik zsűritagtól, egy híres templom orgonistájától koncertfelkérést is kapott, Amszterdamba invitálta.

Az észak-olasz Borca di Cadore-ban, amelynek díszletei a dolomitok, a szigorú zsűri alaposan megrostálta a mezőnyt, 12-ből négynek adott szabad utat a háromfordulós vetélkedőre. Végül első díjat nem adtak, a megosztott második díj egyike Andrásé lett, a másik egy olaszé. Sikerein felbuzdulva egy orosz versenyre is benevezett. Az első fordulóban CD-lemezt kellett küldenie, ehhez a zirci apátság segítségét kérte, az ottani orgonán játszotta és rögzítette a versenydarabokat. A következő forduló novemberben lesz a helyszínen, Szentpéterváron.

A napokban Finnországba utazik, de addig is sokat gyakorol a Széchenyi úti református templomban.

- Világjáró programnak is jó a versenyzés, csak nyerni kell - állítja András. A résztvevők szállását fizetik, a díjazottak pénzjutalomban részesülnek...

Finnországban ismerte meg barátnőjét, aki hegedűszakon diplomázott. Mindkét szülője szlovák, tehát neki a magyart, párjának pedig szlovákot kell elsajátítania. Szerencse, hogy angolul mindketten jól beszélnek. Hisznek abban, hogy a zenével és egymás iránti rajongásukkal tehetnek valamit a két nép közeledéséért, barátságáért. Viszonylag kedvező áron kaptak lakást, afféle kollégium-albérletet. Remek tanárok - többnyire külföldiek - és rendkívül jó hangszerek teszik lehetővé, hogy a legjobbak lehessenek.

- Itthon is sok jó tanár van, az alapozás erősebb, az elméleti képzés szigorúbb, mint külföldön, de az eszközpark, a gyakorlási lehetőség szegényesebb - mondta Balázs, majd a finn mentalitást dicsérte: - Nyugalom és rend van, minden működik, segítő légkör veszi körül a tanulni vágyókat, a tehetségeket.

Pedagógus szülők és lánytestvérek között az Öreghegyen növekedett szépreményű ifjúvá. Két nővére van, az idősebb a sajátjaival babázik, a kisebbik ápolónőként is gyerekekkel foglalkozik. Nagyobbik huga a ciszterci gimnáziumban negyedikes, a kisebbik még kisiskolás. A korban középen lévő fiú szerint: nagy a szórás, de ez nagyon jól van így, mert nem repül ki mindenki egyszerre a családi fészekből, és ha ő hazarepül, még mindig van otthon két angyali hugi.

Az utcai koncerthez nem kapott áramot...

Egy időben a biciklizés őrültje volt, hosszú távú hazai és külföldi túrákat tett, de ez ma már nem fér bele az életébe. A nyara egy hónapig Olaszországról szólt. A két verseny után barátnőjével utcazenéléses nyaralásba fogtak, de András elektromos zongorájához senki nem adott áramot. Fogta magát, hazajött, elemmel működő szintetizátort vett, majd visszament, és elkezdték a koncerteket. Szép, igényes muzsikájukat örömmel hallgatták, hálásak voltak az emberek.