Kultúra

2006.11.23. 03:28

Ördögi versek húsról, alkoholról

Székesfehérvár (bj) - A JAK-füzetek sorozata évek óta biztosít publikálási lehetőséget a fiatal íróknak. Az Új Magyar Képtárban három költő olvasott föl idén megjelent kötetéből.

Bokros Judit

Turnézni manapság nem csak a zenészek szoktak, hanem a költők, írók is. A József Attila Kör irodalmi egyesület tagjai például a héten indultak kéthetes, országjáró turnéra. Néhány nagyvárosba ellátogatva mutatják be a JAK-füzetek idén megjelent köteteit.

Ennek a roadshow-nak volt az első állomása a fehérvári Új Magyar Képtár, ahová Nemes Z. Máriót, Málik Rolandot és Sopotnik Zoltánt várták a szervezők és a hallgatóság. Azon már nem nagyon lepődöm meg, hogy a hasonló irodalmi rendezvényeken - egy-két kivételtől eltekintve - rendre szinte ugyanazokat az arcokat látni. Azon viszont már inkább, hogy a meghívóban a költők beszélgetőtársaként aposztrofált K. Kabai Lóránt ezt a funkcióját nem igazán teljesítette. A vendégeket éppenhogy bemutatta, azontúl viszont nem fektetett túl nagy hangsúlyt arra, hogy a közönség bármit is megtudjon a három fiatalemberről. Értem én, hogy a lényeg az, egy-egy emberről a versei, gondolatai beszéljenek, de mégis. Szerintem többünknek hiányzott ez a kis plusz, amit azért más felolvasó-, illetve bemutatkozó esteken eddig mindig volt szerencsém átélni. Anélkül, hogy külön kellett volna faggatni a vendégeket.

Így hát maradt a líra elmélyült hallgatása. Jó, ha az ember egy kicsit magába tud szállni közösségben is, vagy együtt tud nevetni a többiekkel. A felolvasást a Salgótarjánban született Sopotnik Zoltán kezdte, akinek Az őszinteség közepe címmel jelent meg idén második verseskötete. Művei apró kis életképeket idéztek föl a konyhából, a kávé mellől, úgy, hogy sorai erőteljes többlettartalomról árulkodtak. Őt a miskolci Málik Roland követte, aki Ördög című első verseskötetéből olvasott föl. Számomra nála tetőzött az este, a Helyzetem az alkohollal című versnél. Egyszerű helyzetleírás a kocsmabeli estékről, és azokról az igazi másnapokról. Őszinteségével szinte folyamatosan mosolyra fakasztotta a hallgatót. Utoljára Az alkalmi magyarázatok a húsról című kötettel jelentkező Nemes Z. Márió szaggatott költői képei vetültek elénk, a szerző kissé nehézkes előadásmódjában.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Ennek a roadshow-nak volt az első állomása a fehérvári Új Magyar Képtár, ahová Nemes Z. Máriót, Málik Rolandot és Sopotnik Zoltánt várták a szervezők és a hallgatóság. Azon már nem nagyon lepődöm meg, hogy a hasonló irodalmi rendezvényeken - egy-két kivételtől eltekintve - rendre szinte ugyanazokat az arcokat látni. Azon viszont már inkább, hogy a meghívóban a költők beszélgetőtársaként aposztrofált K. Kabai Lóránt ezt a funkcióját nem igazán teljesítette. A vendégeket éppenhogy bemutatta, azontúl viszont nem fektetett túl nagy hangsúlyt arra, hogy a közönség bármit is megtudjon a három fiatalemberről. Értem én, hogy a lényeg az, egy-egy emberről a versei, gondolatai beszéljenek, de mégis. Szerintem többünknek hiányzott ez a kis plusz, amit azért más felolvasó-, illetve bemutatkozó esteken eddig mindig volt szerencsém átélni. Anélkül, hogy külön kellett volna faggatni a vendégeket.

Így hát maradt a líra elmélyült hallgatása. Jó, ha az ember egy kicsit magába tud szállni közösségben is, vagy együtt tud nevetni a többiekkel. A felolvasást a Salgótarjánban született Sopotnik Zoltán kezdte, akinek Az őszinteség közepe címmel jelent meg idén második verseskötete. Művei apró kis életképeket idéztek föl a konyhából, a kávé mellől, úgy, hogy sorai erőteljes többlettartalomról árulkodtak. Őt a miskolci Málik Roland követte, aki Ördög című első verseskötetéből olvasott föl. Számomra nála tetőzött az este, a Helyzetem az alkohollal című versnél. Egyszerű helyzetleírás a kocsmabeli estékről, és azokról az igazi másnapokról. Őszinteségével szinte folyamatosan mosolyra fakasztotta a hallgatót. Utoljára Az alkalmi magyarázatok a húsról című kötettel jelentkező Nemes Z. Márió szaggatott költői képei vetültek elénk, a szerző kissé nehézkes előadásmódjában.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Ennek a roadshow-nak volt az első állomása a fehérvári Új Magyar Képtár, ahová Nemes Z. Máriót, Málik Rolandot és Sopotnik Zoltánt várták a szervezők és a hallgatóság. Azon már nem nagyon lepődöm meg, hogy a hasonló irodalmi rendezvényeken - egy-két kivételtől eltekintve - rendre szinte ugyanazokat az arcokat látni. Azon viszont már inkább, hogy a meghívóban a költők beszélgetőtársaként aposztrofált K. Kabai Lóránt ezt a funkcióját nem igazán teljesítette. A vendégeket éppenhogy bemutatta, azontúl viszont nem fektetett túl nagy hangsúlyt arra, hogy a közönség bármit is megtudjon a három fiatalemberről. Értem én, hogy a lényeg az, egy-egy emberről a versei, gondolatai beszéljenek, de mégis. Szerintem többünknek hiányzott ez a kis plusz, amit azért más felolvasó-, illetve bemutatkozó esteken eddig mindig volt szerencsém átélni. Anélkül, hogy külön kellett volna faggatni a vendégeket.

Így hát maradt a líra elmélyült hallgatása. Jó, ha az ember egy kicsit magába tud szállni közösségben is, vagy együtt tud nevetni a többiekkel. A felolvasást a Salgótarjánban született Sopotnik Zoltán kezdte, akinek Az őszinteség közepe címmel jelent meg idén második verseskötete. Művei apró kis életképeket idéztek föl a konyhából, a kávé mellől, úgy, hogy sorai erőteljes többlettartalomról árulkodtak. Őt a miskolci Málik Roland követte, aki Ördög című első verseskötetéből olvasott föl. Számomra nála tetőzött az este, a Helyzetem az alkohollal című versnél. Egyszerű helyzetleírás a kocsmabeli estékről, és azokról az igazi másnapokról. Őszinteségével szinte folyamatosan mosolyra fakasztotta a hallgatót. Utoljára Az alkalmi magyarázatok a húsról című kötettel jelentkező Nemes Z. Márió szaggatott költői képei vetültek elénk, a szerző kissé nehézkes előadásmódjában.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Így hát maradt a líra elmélyült hallgatása. Jó, ha az ember egy kicsit magába tud szállni közösségben is, vagy együtt tud nevetni a többiekkel. A felolvasást a Salgótarjánban született Sopotnik Zoltán kezdte, akinek Az őszinteség közepe címmel jelent meg idén második verseskötete. Művei apró kis életképeket idéztek föl a konyhából, a kávé mellől, úgy, hogy sorai erőteljes többlettartalomról árulkodtak. Őt a miskolci Málik Roland követte, aki Ördög című első verseskötetéből olvasott föl. Számomra nála tetőzött az este, a Helyzetem az alkohollal című versnél. Egyszerű helyzetleírás a kocsmabeli estékről, és azokról az igazi másnapokról. Őszinteségével szinte folyamatosan mosolyra fakasztotta a hallgatót. Utoljára Az alkalmi magyarázatok a húsról című kötettel jelentkező Nemes Z. Márió szaggatott költői képei vetültek elénk, a szerző kissé nehézkes előadásmódjában.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Így hát maradt a líra elmélyült hallgatása. Jó, ha az ember egy kicsit magába tud szállni közösségben is, vagy együtt tud nevetni a többiekkel. A felolvasást a Salgótarjánban született Sopotnik Zoltán kezdte, akinek Az őszinteség közepe címmel jelent meg idén második verseskötete. Művei apró kis életképeket idéztek föl a konyhából, a kávé mellől, úgy, hogy sorai erőteljes többlettartalomról árulkodtak. Őt a miskolci Málik Roland követte, aki Ördög című első verseskötetéből olvasott föl. Számomra nála tetőzött az este, a Helyzetem az alkohollal című versnél. Egyszerű helyzetleírás a kocsmabeli estékről, és azokról az igazi másnapokról. Őszinteségével szinte folyamatosan mosolyra fakasztotta a hallgatót. Utoljára Az alkalmi magyarázatok a húsról című kötettel jelentkező Nemes Z. Márió szaggatott költői képei vetültek elénk, a szerző kissé nehézkes előadásmódjában.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Az este tulajdonképpen pont olyan volt, mint egy zenekari turné. A vendégek jöttek, előadtak, aztán elmentek. Ez is több mint a semmi.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!