Hódít a bécsi, az angolkeringő a végzősök között

Végzős gimnazisták meséltek a szalagavatós élményeikről, közelebbi képet adva a több hónapos készülésről, költségekről, és az esetleges nehézségekről.

Lánczos

– A próbáink szerencsére órarendbe lettek illesztve, ugyanis a szerdai 5-6. óra az egész évfolyamnak testnevelés volt, így nálunk az összes végzős osztálynak akkor volt a próba – mesélte Gimesi Dorottya, a Lánczos Kornél Gimnázium végzős diákja.

Elmondása szerint a felkészülés során összefogott az osztály a közös ügy érdekében.

– Angolkeringőt táncoltunk, 10 lány és 5 fiú. A fiúk kétszer táncoltak, de meg tudtuk oldani úgy, hogy beleférjen egy zenébe. Egyébként a zeneválasztás kissé nehézkes volt, néhányszor össze is vesztünk rajta. Összességében egész jól megoldottuk, és élveztük azt a néhány percet – mesélte a végzős lány. – Mindezek után a szalagtűzés egy negyedórás folyamat volt – mondta Dorottya.

Kodolányi

A Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium szalagavatóját a Vörösmarty Színházban tartották, így a korlátozott férőhely miatt legfeljebb három főt hívhatott egy végzős.

– A mi osztályunk kétszer keringőzött: volt egy évfolyamszintű bécsi keringő, és az osztály külön készült angolkeringővel, amit én tanítottam be nekik. Ezek mellett egy mai stílusú hip-hop táncot adtunk elő extra produkcióként – árulta el Tóth Flóra, aki hozzátette, hogy a diákok ugyanolyan ruhában keringőztek. – Az egységes ruha annyiban volt előnyös, hogy jóval olcsóbban kaphattuk meg.

Teleki

A szalagavatóról, többek között a költségekről összehasonlításként a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola egy fiú és egy lány végzős diákját is megkérdeztük.

– Költségek szempontjából én a szerencsések közé tartozom, mert fiú vagyok, úgyhogy körülbelül csak az öltönyt kellett kifizetnünk egyéb minimális dolgok mellett – mondta Gárdonyi Levente. – Az öltöny színét meg kellett szavaznunk, és a sötétkék nyert, ami nekem tetszett, mert kicsit talán egyedibb, mint a fekete, és véleményem szerint szebb is. Élveztem a táncot, és viszonylag könnyen meg is tanultam, mondjuk ebben valószínűleg segített az a jó sok év táncos tapasztalat is, amit néptáncon szereztem.

A szintén telekis Péter Noémi Zsuzsanna azt is elmesélte, hogy mennyi munkával jártak az előkészületek.

– A felkészülést már szeptemberben megkezdtük a ruha bérlésével indítva, illetve már akkor el kellett kezdeni lefoglalni a fodrászt, körmöst, kozmetikust. Az osztállyal is szeptemberben indult el a felkészülés. Ki kellett választani a párokat, a zenéket, a műsort összeállítani, beszédet írni, betanulni a táncokat, kitalálni a fiúk öltönyének és nyakkendőjének színét, illetve hogy a lányok egységes ruhát akarnak-e, és ha is igen, akkor milyet – mesélte Péter Noémi Zsuzsanna.

– Nem volt kifejezetten sétagalopp, 22 fiúval az osztályban, akik nem is igazán akarták ezt az egészet. A legnagyobb problémát a táncpróbára való pontos megérkezés és egyáltalán a bejárás jelentette – árulta el Noémi. – A szalagavató eléggé költséges volt: kiadtunk pénzt többek közt keringőruhára, a terembérlésre, kiegészítőkre, tánctanárra, illetve mind varrattunk egy ruhát a szalagtűzéshez, ballagáshoz. A keringőzéshez eleinte egységes ruhát szerettünk volna, de végül mindenki olyan ruhát bérelt, illetve varratott, amire vágyott. Amikor kibéreltük az enyémet, még nem éreztem álomruhának, azonban a szalagavatón már éreztem, hogy ennél jobb ruhát nem is választhattam volna, úgy éreztem, ragyogok – egészítette ki Noémi.

– Az iskolánkban a hagyomány szerint a tizenegyedikes évfolyam tűzi a végzős mellére a szalagot, azonban mi a tanárnőt szerettük volna erre felkérni. A tizenegyedikesek, hogy ne maradjanak ki, egy kis ajándékkal készültek nekünk, mindenki kapott egy-egy általuk készített karkötőt, ami nagyon sokat jelentett számunkra – zárta le Noémi a szalagavatójuk történetét.